Fejlesztetni kell a szakképzést

Dr. Szulovszky János történész-etnográfus, az MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy a kézművesség a kulturális örökség része. Ma a legtöbbször helytelenül használják a meghatározást, a kézműves leginkább mesterember nem pedig szakmunkás.

- A kézműves átalakítja a termelést, a betanított munkásokkal és a manufaktúrákban dolgozókkal ellentétben átlátja annak egész folyamatát. A kézműves egy speciális munkakultúra birtokosa, teremtője és hordozója is egyben, de kultúra támogató is. Példaként megemlítette, hogy az első világháború után elcsatolt területeken kisebbségbe kerülő magyarság kulturális intézményrendszerét az iparosok és kereskedők tartották fent.

- A kézművességet életmodellnek kellene tekinteni – fogalmazott az előadó.

Az, hogy a trianoni sokk után Magyarország talpra tudott állni, nem kis részben az iparosságnak volt köszönhető, ma pedig ismét szükség van azokra a mesteremberekre, akik vissza tudják állítani a mesterségek becsületét. A szocializmusban a mesterek, iparosok szellemi tőkéje, tudása lenullázódott; ma nincs a munkának becsülete, csak az ügyeskedés számít, az, kinek milyen a kapcsolati rendszere.

Három évvel ezelőtt készített tanulmányára hivatkozva úgy fogalmazott, hogy a szakképzés fejlesztése csak akkor lehet sikeres, ha image-javító eszközökkel megpróbálják a közvéleményt befolyásolni, ezáltal emelni tudják a szakmák presztízsét. Másrészt, ha közreműködnek a pozitív szakmunkás önkép kialakításában, vonzó perspektívákat tudnak felmutatni.

Dr. Tölgyesi József az MTA VEAB Neveléstörténeti Munkabizottság titkára azt hangoztatta, hogy a két világháború közötti oktatáspolitika egyik nagy eredménye az iparosság felemelkedése, ezt a becsületet kell visszaszereznie napjainkban.

A rendezvényen felszólalt Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár igazgató-helyettese, Szűcs György a Dorogi Ipartestület elnöke.