Interjú Szijjártó Péterrel - ''Nem az örömhírek korszakát éljük''

Szijjártó Péter külpolitikus lesz, de továbbra is sokat fog szerepelni - ígéri. Elismeri, hogy nehéz időszak volt az elmúlt két év, de a legtöbb dolgot ugyanígy kellene csinálni, ha újrakezdhetnék - mondja.

– Ön tölti talán a legtöbb időt Orbán Viktorral, még a családját is beleszámítva. Milyen ember Orbán Viktor?

– Olyan ember, akinek rendkívül jó humora van, mindig képes humorral oldani a feszültséget. Megfontolt, indulatból nem hoz döntést, és ugyanazt a karizmát látom benne, mint amikor először találkoztunk tizenhét éves koromban. Minden nehéz helyzetben számíthattam rá, és mivel politikán túli érdeklődési körünk is hasonló, jól megtaláljuk a hangot.

– Ez abból is látszik, hogy ön most külügyi és külgazdasági államtitkárrá lép elő. Az új stallumhoz több pénz jár majd? Félre tud majd tenni valamit?

– Nem, a törvény szerint a fizetésem nem változik, másfelől nekem ebből a szempontból nagy szerencsém van. Olyan családi háttérből jövök, ahol a szüleim az indulásnál és azóta is sokat tudnak segíteni nekünk.

– Mivel foglalkoznak?

– A szüleimnek egy vasútépítő cégük volt a legutóbbi időkig. Édesapám mérnökként dolgozott a vasútnál. A vállalkozásuk egy idő után az egyik legnagyobb magyar magántulajdonú vasútépítő céggé nőtte ki magát. Később egy nagy német vállalat szerzett benne előbb résztulajdont, majd tavaly a család végleg eladta a vállalatot. Vagyis a nagy családi álom, hogy egyszer majd én veszem át a céget, a jelek szerint álom marad.

– Pedig a legtöbbeknek a vonatok sokkal szimpatikusabbak, mint a politika. Mi vonzotta mégis az utóbbiba?

– Gyermekkoromban valóban nagyon szerettem a vonatokat. Aztán a győri bencés gimnáziumba, ahová jártam, egyszer ellátogatott Orbán Viktor. Beszélgetett a diákokkal, hosszasan beszélgettünk az éppen szerveződő jobboldali összefogásról, a vallásról. A személyisége nagy hatással volt rám, az osztálytársaimmal beszéltünk is róla, milyen nagy dolog lenne egyszer személyesen ismerni, vagy netán egyszer vele dolgozni. Aztán egy győri szomszédunk, aki a helyi Fidesz-elnök volt, mondta, hogy lépjek be a pártba. A családom – a korábbi szomorú tapasztalatok miatt – mindig távol tartotta magát a politikától. Az én dédszüleim ugyanis Komáromban birtokoltak egy vasművet, amit a kommunisták államosítottak, ráadásul a mély vallásossága miatt az egész családot a „klerikális reakció” részének nyilvánították. Dédnagyapám öngyilkos lett, anyukámat nem vették fel egyetemre, így a történet komoly nyomot hagyott a családban. Emiatt a szavazáson túl nem is volt otthon téma a politika. És nekem is azt javasolták, hogy egyetem előtt ne politizáljak. 1998-ban még kevesen voltunk a győri Fideszben, így könnyen kerülhettem a jelöltek közé az önkormányzati választásokon, és napra pontosan 20 éves voltam, amikor esküt tettem a győri önkormányzatban. Így kerültem a Fidelitasba is, majd tovább a parlamentbe és a Miniszterelnökségre. És az elmúlt tizennégy év számomra arról szólt, hogy ha rendesen elvégeztem a munkát, akkor mindig megtalált a következő feladat.

– Az nem zavarja, hogy az ellenzéki időkben folyamatosan Gyurcsányékat kellett támadnia, most pedig megint csak inkább rossz híreket kommunikál?

– Ezt soha nem mérlegeltem, a személyes népszerűség nem volt fontos. Való igaz, hogy ma általában nem az örömhírek korszakát éljük, de vannak sikerpontjaink. Az emberek véleményével én a focipályán találkozom: a futsal NB II Keleti csoportjában játszom, és nagyon pozitív tapasztalataim vannak e téren is. Inkább megértést és biztatást kaptam, de persze a rendkívül szellemesnek tűnő beszólások is eljutnak hozzám. Dunakeszin lakom, és örülök, hogy a csapatunkat, amelyben heten játszunk a Miniszterelnökség munkatársai közül, befogadta a város. Mi vagyunk Dunakeszin a legmagasabb osztályban játszó sportcsapat, így rendszeresen teltház előtt játszunk.

– Szóval az ön számára a politikán kívüli életet a foci jelenti.

– És a család, a kisfiam, akivel hétvégéimet töltöm.

– Ön állítólag ötkor kel, hetente négyszer edz, és majdnem mindig dolgozik. Mit szól ehhez a felesége?

– Fontos kérdés, hogy tudnám- e ezt a munkát úgy folytatni, ha nem sportolnék mellette.

– És nyilván még bankettek és sörözések is szerepet játszanak.

– Nemigen, én például életemben egy korty alkoholt nem ittam, a foci sem erről szól. Heti négy edzésünk van este kilenctől tizenegyig.

– Eljutnak nyaralni?

– Igen, a Balatonra, mert Péter fiam még kicsi. Ott igyekszünk minél több időt tölteni, illetve a Káli-medencében.

– Tervezik már a második gyermeket?

– Szeretnénk, és majd a Jóisten eldönti, mikor érkezik.

– Szüleihez mikor jutott el utoljára?

– Nagyjából másfél éve. Inkább a szüleim jönnek Budapestre, hogy megnézzék az unokát, az én életmódom a hazautazást nehezen teszi lehetővé.

– Új munkakörének létrehozására miért volt szükség?

– Ilyen aktív külpolitikát egyetlen miniszterelnök sem folytatott a rendszerváltozás óta. Másfelől a nemzetközi környezet még soha nem volt enynyire ingatag és ennyire sok odafigyelést igénylő. A sikeres nyugati integráció mellé pedig jön a keleti nyitás, megduplázódik a külpolitika. Sok lesz a külügyi, külgazdasági program: előbb a romániai csúcstalálkozó a kohéziós támogatást igénybe vevő államokkal. Aztán megyünk Bécsbe, jön a montenegrói és a koszovói miniszterelnök, ezt követi Prága, az Európai Tanács, majd Azerbajdzsán, majd közben előkészítjük a kínai utat augusztusra. Ott a pénzügyi-stratégiai együttműködési megállapodás végére szeretnénk pontot tenni.

– Nyugtasson meg, hogy a romániai útra nem vittek hamvakat.

– E találkozónak a kohézió lesz a témája, és senki nem kért az említett vagy más témában kétoldalú megbeszélést.

– Arról mi a véleménye, hogy Szőcs Géza táskában csempészte be a ravatalhoz Nyirő József hamvait?

– Nem tudom, hogy ilyesmi történt-e, de ha megfigyelték, ebből az ügyből a kormány kimaradt.

– Kivéve egy államtitkárát.

– Szőcs Géza egy erdélyi származású író. Hogy mit tesz az országgyűlés elnöke, az pedig az ő szuverén döntése. Emiatt nem is áll szándékunkban semmilyen kommunikáció a román féllel Bukarestben sem.

– A kormányt nem zavarja, hogy a nyilas parlament egyik egykori képviselőjének hamvairól van szó?

– Nézzék, a kegyeleti ügyek nem férnek össze a politikai minősítésekkel.

– Tehát nem zavarja.

– Nem a mi dolgunk, inkább azt mondom.

– Talán ebből is látszik, a külpolitika kényes terület. Ön a miniszterelnök mellett már megtanulta ezt a szakmát?

– Az elmúlt időszakban minden kétoldalú tárgyaláson a miniszterelnök mellett ültem, Putyin, Merkel, Sarkozy, Cameron, vagy a kínai miniszterelnök fontos partnerek voltak. Végigcsináltam az európai uniós elnökséget. Jól ismerem a gondolkodását, a felfogását a külpolitikáról.

– De Orbán Viktor körül most Európában vannak bonyodalmak. Ezt tapasztalja?

– Valóban olvasom, hogy milyen elszigeteltek vagyunk, és jókat mosolygok rajta: de ha valaki nyomon követi, hogy a miniszterelnök milyen külpolitikai programot bonyolít, vagy tapasztalja, hogy milyen személyes viszonyt ápol európai vezetőkkel, akkor egészen más a kép. Őt nagyon sokan irigylik a stabil politikai hátországa miatt. A válság óta tíznél is több európai kormány bukott meg ugyanis. Valóban érdeklődést váltanak ki a mi intézkedéseink, de amikor a miniszterelnök elmondja, hogy milyen állapotokat talált 2010- ben, és történelmi kontextusba helyezi lépéseit, akkor mindig megváltozik a tónus.

– Muszáj nekünk ilyen kétes hírű látszatdemokráciákkal üzletelni keleten, mint az egypárti parlamenttel működő Kazahsztán, vagy az olajoligarcha-irányítás alatti Azerbajdzsán?

– Én azért óvatosan bánnék a sarkos kijelentésekkel, látva azt, hogy ott hogyan zajlik az élet. Amikor például az Egyesült Államok gazdasága gyakorlatilag összenő Kínáéval, a nyugat-európai országok pedig egymással versengve próbálnak stabil partnerséget találni a feltörekvő országokkal, akkor mi ebből a versenyből nem maradhatunk ki. Nekünk Magyarország sikere a fontos, és ebben meghatározó a keleti nyitás, a szövetségkötés a kazahokkal, az azeriekkel, a kínaiakkal.

– A kormányzás felénél járunk, egy közvélemény-kutatás már azt jelzi, hogy a szocialisták majdnem beérték a Fideszt, gazdasági recesszió van. Mit rontottak el?

– Nehéz időszak volt ez a két év, de ha most egy jó tündér visszavinne minket két évvel, akkor szerintem ugyanígy kellene mindent végigcsinálni.

– Minden egyes lépést?

– A dolgok legalább kilencven százalékát. Amilyen állapotban átvettük az országot, és amilyen nemzetközi környezet alakult ki, ezeket a lépéseket kellet megtenni. A miniszterelnök a kormányzás legelején eldöntötte, hogy nem megszorításokat vezet be, nem az embereket sarcolja meg, hanem komoly érdekeket sértve ugyan, de bevonja a közteherviselésbe a bankszektort, a multikat, a távközlési cégeket, akikhez korábban nem mert hozzányúlni senki. Ennek persze lettek következményei, mert ha az ember komoly érdekeket sért, akkor van boszszúvágy is.

– A következő két évben lesz „választási osztogatás”?

– A húzd meg, ereszd meg politika eddig sem volt a sajátunk, éppen ezzel szakítottunk, mert a legrosszabb irányba vitte az országot. Nekünk azt kell végigvinnünk, amit elkezdtünk.

Szijjártó Péter

1978-ban született, Komáromban. 1995-1996-ban az Egyesült Államokban tanult.

2002-ben diplomázott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakán.

A parlamentbe 2002-ben került, 2005-től a Fidelitas elnöke volt. Egy évvel később a Fidesz kommunikációs igazgatójává és szóvivőjévé nevezték ki. A második Orbán-kormányban a miniszterelnök személyes szóvivője, majd június 1-től a Miniszterelnökség külpolitikai és külgazdasági államtitkára.