Széljegyzet - Bankok válaszút előtt

Mindenesetre vannak rendkívüli helyzetek, amikor eredményesen működik az unortodox politika. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a szolgáltatók, pénzintézetek lemondanának busás hasznukról az ügyfelek érdekében. Az elmúlt évtizedek egyik oldalon hatalmi, a másik oldalon kiszolgáltatott helyzete olyannyira beleívódott a köztudatba, hogy a mai napig érzékeljük ezt egyes ügyfélszolgálatok alkalmazottainak hozzáállásán.

Mintha nem ők lennének értünk, ügyfelekért, mintha nem a mi pénzünkből kapnák a fizetésüket. Mindezt persze jól tudják a tulajdonosok és képviselőik, éppen ezért csikorgó fogakkal veszik tudomásul a kormány újabb és újabb, egyáltalán nem szokványos lépéseit nyereségük megnyirbálására. Főhet a fejük a mostani, legújabb kezdeményezés miatt is: a devizahitelek árfolyamváltozása folytán előállt, már-már mérhetetlen eladósodásra kívánnak végső kormányzati megoldást találni.

Megosztani a terheket az állam, a pénzintézetek és az adósok között, vagy éppen az egészet a bankok nyakába varrni, mindkét változat a devizahiteleseknek hozhat könnyebbséget. Nem úgy a bankoknak, amelyek már eddig is megszenvedték az elmúlt évek befagyott időszakát. Tőkéjük apadt, tartalékaik kimerültek, a hiteleikért sem kapkodtak az ügyfelek.

A vélhetően nem elkerülhető újabb döntés valószínűleg vízválasztó lesz: amelyik bank túléli, az megmarad, a többi pedig áldozatul esik a korábbi hitelpolitikájának. Az adósok pedig egy életre megtanulják, hogy az apró betűs részek mögé is kell nézni.