A színeváltozás ünnepe

A színeváltozás története az evangéliumokban központi helyet foglal el. Jézus, aki sok csodát tett már – betegeket gyógyított meg, ördögöt űzött ki az emberekből, vihart csendesített le – a színeváltozás látomásában fellebbenti a fátylat igazi kilétéről. A helyszín a Tábor-hegy Galileában. Jézus három kiválasztott tanítványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal elindult a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át. Lukács írja: „Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.” Egyszerre Jézus mellett megjelent Mózes és Illés megdicsőült testben, és Jézus haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták újra Jézust és mellette Mózest és Illést, akik már épp menni készültek. Péter ekkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” A látomás hatására nem tudta, mit beszél, de érezte a megdicsőült Jézus közelségének békességét, áradó szeretetét. A felhőből szózat hallatszott, a Mennyei Atya szólt hozzájuk: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Mikor a szózat véget ért, Jézus egyedül volt előttük. A tanítványok hallgattak és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak, hallottak, amíg Jézus földi útján velük volt.

A színeváltozás fő mondanivalója, hogy Jézus által válik teljessé mindaz, amit Isten az Ószövetségben törvényei (Mózes) és prófétái (Illés) révén elkezdett ebben a világban.

Színeváltozás ünnepét a Megváltó megdicsőülésének ünnepeként tiszteli és őrizte meg a katolikus hagyomány. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül, 1456-ban a török feletti győzelem híre csak két héttel később, augusztus 6-án érkezett meg a pápai udvarba. Megyénkben a balatonhenyei katolikus templom épült a színeváltozás emlékezetére.