Pálinka, egy csepp magyarság

- Nem kérdés, a magyar ember szereti a pálinkát. A gazdasági válság ellenére megvan az a fizetőképes kereslet, aki szívesen kóstolgatja az új ízeket - mondja Magyar László, ismertebb nevén Macó, a veszprémi pálinkaház üzemeltetője.

Amíg három kupicával tölt a szomszédos Vödör-völgyben főzött áfonyapárlatból, azt is megjegyzi, az elmúlt évek rohamos fejlődését követően idén a stagnálás figyelhető meg.

- Növekedés már nem várható a piacon, a főzdék minőségén és marketingtevékenységén múlik, hogy ki mekkora szeletet hasít ki a képzeletbeli tortából. Hazánkban egyébként a kereskedelmi célból előállított pálinka mennyisége évente másfél-két millió liter.

Aztán felhörpintjük az első pohárkával. Áfonyapárlatot iszunk. Persze az elnevezésnek is megvan az oka.

- A gyümölcs Erdélyből származik, ezért hivatalosan nem nevezhető pálinkának. Az uniós jogszabályok szerint ugyanis a pálinka  szót csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja, ráadásul csak hazánkban termett gyümölcsből lehet előállítani - jegyzi meg László, majd azt is megtudom, a fent említett balatonalmádi főzde olyan egzotikus újdonsággal is piacra lép a jövőben, mint a papaya-ágyon érlelt őszibarack-pálinka.

Továbblépünk. Vendéglátónk borókabogyóból készült "fenyővizet" ajánl tonikkal, valamint egy 50 százalékos alkoholfokkal bíró szőlőpálinkát. Kollégámmal bólintunk, bízunk a szakemberben. Közben azt is megtudjuk, ugyan sokan főznek kereskedelmi céllal pálinkát, mégis csupán nyolc-kilenc igazán jó és minőségi terméket kínáló főzde van az országban. Akik a hazai piac mellett már külföldre is nyitnak. A Rézangyal, az egyik legnagyobb hazai márka például Oroszországban kezdte el promotálni az ízletes hungarikumot. Komoly sikerrel, teszi hozzá nevetve László, csak épp a derék oroszok nem bírták az erős magyar pálinkát. A vodkán edződött ifjak megdöbbenve kérdezték: Magyarországon tényleg ilyen finom, de kemény italt isznak az emberek?

Közben gyorsítunk a tempón, díjnyertes agárdi körtét és egy Békésből származó málnapálinkát kóstolunk. Utóbbi ára, amitől kis híján gutaütést kapunk, még a pálinkák között is magasnak számít. Hogy miért? Nos, a málna azon gyümölcsök egyike, melyekből igen nehéz pálinkát készíteni, ugyanis hallatlanul alacsony a kihozatali aránya. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 100 kilogramm málnából alig nyolc-tíz liter 50 fokos pálinka készíthető, ami jelentős előállítási költséget feltételez. Persze az egymással tökéletesen harmonizáló íz és illat mindenért kárpótol.

Nincs idő lazsálásra, házigazdánk újabb egzotikus s nem mellesleg aranyáron mért nedűket tölt a mutatós poharakba. A Gyulai nyár névre keresztelt ital leszámol a vegyes pálinkáról az elmúlt évtizedekben kialakult negatív képpel, míg a szintén Gyuláról származó faeperpálinka mindent visz. Ízben és illatban egyaránt.

Utóbbit kérésünkre már Szent János-áldásként, azaz búcsúpohárként fogyasztjuk. Éjfélt üt az óra, indulnunk kell.

Hazafelé még a Magna Cum Laudé-s Mező Misit is megidézzük egy nóta erejéig: "Álmaink kéklő egén, gyümölcsfáink tetején, pálinka, szerelmem, légy az enyém!"

Mit nevezhetünk igazi pálinkának?

Az olcsó pálinkát fenntartásokkal kezeld  tartja a mondás, ezért sem mindegy, hogyan kóstoljuk az italt. Az üvegbe zárt hungarikum valódi gyümölcseredetéről úgy győződhetünk meg, ha a pohár falán maradó cseppeket szagoljuk. Amennyiben az alkohol elpárolgása után gyümölcsillat marad, minden rendben van, de ha nem érzünk ilyet, akkor a gyümölcsös ízt csak valamilyen aromának köszönhette az ital, ami el is párolgott az alkoholtartalommal együtt.