Ampli Ferenc, a kiváló huszár 30 évesen tanult meg lovagolni

Ampli Ferencről mindig azt hittem: ló hátán született. Ezzel szemben az igazság az, hogy bár falusi gyerek volt, a szomszédos Mohán élő nagyapja pedig lovakat is tartott, sokáig eszébe se jutott, hogy lovagolhatna - meséli, miután az üdvözlésnél ismét alkalmam nyílt megtapasztalni legendásan acélos kézszorítását. Világéletében elfoglalt ember volt: fiatal éveiben vendéglátózott, másodállásban pedig cselgáncsedzősködött.  Sokat volt hát  otthonról távol. Már a gyermekei is megszülettek, amikor egyszer egy edzés alkalmával Annamajorban a rabgazdaságban betévedt az istállóba. A lovak látványa ekkor nyűgözte le egy életre. Amikor aztán otthon előhozakodott az ötlettel  "Anya, vegyünk lovat!" , minden volt, csak normális fazon nem - meséli. A lovas élet persze nem rögtön a hátas megvásárlásával kezdődött: másfél évig csak az állat körüli teendőket tanulta - meséli a Fehérvári Huszárok Egyesületének elnöke, hagyományőrző huszár őrnagy.
-Sokat hallgattam például az istállóban a lefordított vödrön ülve Kálmán Józsi bácsit,  aki lovas futár volt, és sokat tanultam  például Magán Pisti barátomtól is - mondja a keménykötésű férfi. A szülei iszkaszentgyörgyi házának udvarán, a garázsban alakította ki az első istállót, s 1989-et írtak, amikor végre megvette az első lovát.

Az eséstől nem tartott, küzdősportban jártas emberként ebben éppen elég rutinra tett szert, a ló hátán azonban az első időben mégis úgy érezte magát, mint ha egy jéghegyen ülne - vallja be. Úgyhogy eleinte lovagolni se ment messze, s mindig megmondta a családjának, merre indul. 
- Úszni is meg lehet úgy tanulni, hogy az embert belelökik a mélyvízbe, aztán majd csak kikecmereg belőle valahogy.  Ám ettől az illető még nem fogja élvezni a spontán elsajátított tempókat. Így van ez a lóval is: amikor először ráülsz és kirázza a lelked, nem érted, mi lehet ebben a jó  -magyarázza Ampli Ferenc, aki szerint a dolog kulcsa a ló és lovas harmonikus együttmozgásában rejlik.  A technikája csiszolásában neki sokat segített a huszárság: s habár az egyesület 1997-ben alakult, és azóta számos bemutatón vettek részt itthon és külföldön, most is  fontosnak tartják a rendszeres gyakorlást.

Mit tanácsol annak, aki eztán szeretne lovagolni? - faggatom. A lótartás nem két fillér, ez nyilvánvaló mindenki számára. De a lényeg nem is a pénz, hanem sokkal inkább az, hogy az illető rendelkezik-e hozzá elég idővel - hangzik a válasz.  Romantikus dolognak tűnik szép időben lovagolni, csakhogy az állat mindennapos törődést igényel. Szélben, fagyban, vagy éppen ólmos esőben, amikor a járdán alig lehet végigmenni,  etetni, járatni, csutakolni, almozni kell.  Ampli Ferenc jelenleg öt lónak viseli gondját, amihez sok segítséget kap Péter fiától, aki maga is ügyes lovas.  Csak a  reggeli teendők másfél órát vesznek igénybe, igaz, az istálló körül akkora a tisztaság, hogy egyetlen  elhullajtott szalmaszálat sem lehet látni.  Az 50-es éveit taposó férfi, aki lánya, Krisztina révén háromszoros nagypapa is, már megteheti, hogy életét a lovaknak rendelje alá. Éjjeliőrként dolgozik,  s ez akkor sem dehonesztáló számára, ha másodszor kérték föl arra, hogy legyen Iszkaszentgyörgy alpolgármestere.
- Portugáliában a tisztképzésnek máig része a lovaglás, abból kiindulva, hogy aki nem tud szót érteni a négylábúval, miként tudna embereket irányítani - mondja Ampli  Ferenc,  aki kissé furcsállja, hogy amíg mind több lányt lát lovagolni, addig a mai fiúk -  ő legalábbis úgy tapasztalta  -  nincsenek  a fasorban sem.