Pöttöm világot lát (Apanapló)

Eddig  képes volt majd' egy órát a paskolható-boxolható játéka alatt halk kommentárokkal eltölteni, ám most már unja ezt az egész szituációt. Márminthogy ő fekszik, és így nem lát semmit a világból. Ezen különvéleményét általában egyre erősödő hangorkánnal adja tudtunkra, s ilyenkor nincs más teendő, mint apa (vagy anya) felveszi az egyetlen szemefényét, s  kezéből egyfajta trónt formázva  végighordozza őt a lakás összes helyiségén, beleértve a fürdőszobát és a konyhát is. Pöttöm arcára ilyenkor kiül a megelégedettség: végre felfogták az alattvalóim, hogy világot akarok látni, állandó mozgásban akarok lenni, mert minden érdekel!  Egy fél órás túra után, amikor apa karja már majd leszakad az időközben hét kilósra hízott csöppségtől, apa úgy dönt, elég volt ennyi séta. Ráadásul Marci szemei egyre laposabbak, a fejecskéje is meg-megbicsaklik a nagy nézelődésben, úgy tűnik, közel  az alfa állapot. Irány a kiságy, a baba keze már érinti a matracot, majd a hasa is földet ér. Csönd van. Apa lábujjhegyen kislisszol, ne zavarja az alvó trónörököst. Aztán ahogy leül, először csak egy nyökkenést hall. Majd  kettőt, csak úgy figyelemfelkeltésnek. Kezdődhet az újabb körút...