2011.02.18. 06:17
Lovaglás - Mint másoknál a biciklizés
Nagykanizsa - A négylábúak iránti szeretetet a Dobri család férfitagjai generációról generációra örökölték. Így volt ez az első Lajossal, majd a másodikkal, sőt, a harmadik, legkisebb Lajossal is. És akkor nem szóltunk Sándor Somáról, aki szintén kiveszi a részét a munkából.
- Teljesen természetes a lovak közelsége, s nálunk a hölgyek is ugyanúgy rajonganak az állatokért, mint a férfiak - fogalmazott a rangidős, 66 éves Dobri Lajos. - A nagybátyám tanított lovagolni; úgy háromévesen a nyeregbe tett.
Dobri Lajos hamar barátságot kötött az állatokkal, hisz mint mondta: a ló olykor jobb barát, mint az ember, a hátas ugyanis hálás, a szeretetet önzetlenül adja vissza. Sajnos erre nem minden ember képes. A Dobri-lovak messze földön híresek jó lépcsőmászó technikájukról. Az idősebb Dobri Lajos fiatalként egy emeletes házba is felcsábította az állatokat az ott lakók legnagyobb megdöbbenésére.
- A bátyám lakodalmán lazán felültem a lóra, viszont az egyszer csak két lábra állt, és ledobott a sárba -így Lajos. - Az volt életem legnagyobb esése, bár egy díjugrató versenyen is bezuhantam az akadályok közé. Mindkét esetet kisebb zúzódásokkal megúsztam, mert szerencsére zuhanás közben is működtek az ösztöneim.
- Soha nem féltem a lóháton, de meg sem tudnám mondani pontosan, mikor ültem először lovon. Édesapám szerint még menni sem tudtam akkor - mosolygott a sorban második, a 38 éves Dobri Lajos. - Aztán később már én nyújtottam a kezemet, hogy vegyen fel, s az ölében ülve lovagoltuk be a környéket. Nyáron a forróságban, télen a metsző hidegben is útra keltünk, de ez érthető, hiszen egy férfinak mindent ki kell bírnia.
Az ifjú Dobri Lajos édesapjához hasonlóan megkedvelte a lovaglást, sőt, olyannyira belejött, hogy 1993-ban a lovastusa szakág ifjúsági válogatottjába is beválogatták.
- Tinédzserként alig vártam a hét végét, hogy újra nyeregbe pattanhassak - mesélt tovább Lajos. - Apa soha nem kényszerített, ez olyan magától értetődő volt, mint másoknál a biciklizés. Csodálatos 15 évet töltöttem versenyzéssel, azóta pályaépítőként segítek mind a mai napig a Csónakázó- tó melletti versenyeken. Persze azért a lovaglásról sem szoktam le.
Ám ezt már nem egyedül teszi, hiszen fiai, a 8 éves Lajoska és a 6 éves Sándor Soma is gyakran elkísérik.
- Igen, ők is beleszülettek - vette át a szót ismét a nagypapa, Dobri Lajos. - Azt viszont el kell fogadnunk, hogy a világ megváltozott, egy sportág ma már nem elég.
A Kőrösi-iskolába járó Lali a lovaglás mellett úszik, az óvodás Soma pedig a labdával is ügyesen bánik. A kicsik ettől függetlenül mindent tudnak a lovakról, illetve a lótartásról.
- Sokat sürögnek-forognak az istállóban, ha kell szívesen segítenek lecsutakolni a lovakat, s láthatóan jól bánnak velük - mesélte a nagypapa. - Elfogultság nélkül mondhatom: a vérükben van. Persze a családunk következetes, de megadjuk nekik a választás lehetőségét. Egyébként Lali már tudhat valamit, hiszen eldöntötte, hogy a farsangon Zorro-jelmezt ölt, melyhez ló is dukál. Sándor Soma pedig megsúgta, hogy a kedvenc nagypapájához hasonlóan felnőttként majd császári huszár szeretne lenni.
A megye lovassportjának motorja
A megyei lovas szövetséget is irányító legidősebb Dobri Lajos a zalai lovassport motorja . A kanizsai Csónakázó-tó partján több mint tíz éve az ő közreműködésével rendezik meg a népszerű nemzetközi military versenyt. Ugyanakkor közel öt éve a megyei díjugrató bajnokság döntőjének is Kanizsa adhat otthont. Sőt, ezután az utánpótlás- nevelés mellett a fogathajtó sportágat is meghonosítaná a megyében
