Piros pöttyök áradata (Apa-napló)

Aztán amikor a háromból tizenhárom, majd harminchárom lett, már nem kellett nagy tehetség, hogy felismerjük, Marci bárányhimlős lett.  Az első két napban  ügyet sem vetett az egyre csak szaporodó pöttyökre, gyepálta a játékmackót, háromszor kipakolta a család összes edényét és evőeszközét a konyhabútorból, valamint kétszer locsolta meg  a szőnyeget az ivópoharából. Aztán jött a láz és a kínzó viszketés, három éjszakán át sírt a kialvatlanságtól, anya és apa sem aludt semmit, csak vártuk: legyünk már túl ezen az állítólag enyhe lefolyású betegségen. Éppen hét nap telt az első pöttyök megjelenése óta,  Marci végre túl van a nehezén: amikor öltöztetjük, mosolyogva mutat a hasán éktelenkedő  piros valamikre, és nagy büszkén mondja: "Pö! Pö!" 
A pöttyöt még nem tudja kimondani, de egy életre megtanulta, mit jelent ez a szó. Reméljük, hamarosan csak egy rossz emlék lesz ez a pöttyáradat.