Beszélgetés Rókusfalvy Pállal családról, zenéről, rádióról, reklámról, borról és a felelősségről

A Rókusfalvyak mindig nagy családban éltek. Apai és anyai ágon is sok testvér volt, Rókusfalvy Pálék hatan vannak testvérek. A kelenföldi evangélikus gyülekezetben konfirmált, az ottani baráti kör egész életét meghatározta, zenész társait ott ismerte meg. Középiskolában zenekart alapítottak, amit kezdetben csak egy iskolai programnak szántak. A Stúdium Dixieland Bandet Prőhle Gergely (az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkára – a szerk.) 1983-ban benevezte a Ki mit tud-ra, amit meg is nyertek. Tíz évig zenéltek együtt. Ha alkalom adódik, a baráti társasággal időnként ma is összejönnek és saját örömükre játszanak.

– A családban rajtam kívül mindenki tudta, mi akar lenni, én fogékony voltam mindenre. Tanítóképző főiskolát végeztem, utána a zenélés volt az életem, a koncerteket is én szerveztem. Harsonáztam, énekeltem, konferáltam, csak kiderült, hogy ez nem megy az iskolával együtt: tanév idején nem lehet külföldre menni egy-két hónapra. Egy véletlen fellépésnek köszönhető, hogy a Danubius Rádió egyik kitelepülésére felkérték a zenekart, az ottani konferálásomat hallotta a Magyar Rádió akkori zenei szerkesztője, aki egy dzsessz műsornál felajánlott egy szerkesztői állást a rádióban, amit örömmel vállaltam. Abbahagytam a tanítást, a rádiónál szerkesztőként, műsorvezetőként kezdtem, a riporterkedéstől a rádió ügyvezető igazgatói pozícióig mindent körbejártam. Izgalmas időszaka volt a magyar médiának, a kereskedelmi rádió privatizációját testközelben éltem meg.

Próbálta saját kreativitását kihasználni, mindig számtalan ötlete, elképzelése volt. A rádiózás mellett 1991-ben alapította az akkor egyszemélyes vállalkozását, amiből ötven személyes cégcsoport lett.

– Szerencsés vagyok, sok mindennel próbálkozhattam, sok mindent elértem, általában sikereket éltem meg, az életszakaszomnak megfelelően jól döntöttem. Ezeket nem mondhatom tudatos döntésnek, egymáshoz kapcsolódó munkák voltak. Nem állítom, hogy a szüleim nem izgultak, mikor egyszer azt látták, hogy zenész vagyok, máskor azt, hogy tanítok, rádióban, tévében szerepelek, produkciós céget vezetek, reklámokat készítek, most pedig a bor – ezt végképp nem értették. Mindig be tudtam építeni egy korábbi tapasztalatomat, ma a borturizmusban az a háttér, amit a rendezvény-, illetve a reklámvilágban tanultunk.

Mint mondja, teljesen véletlen volt, ahogyan a szőlő, a bor, a borászat világához közel került, holott előtte nem ismerte ezt a területet, alkoholt sem fogyasztott. Unokatestvérével, Alkonyi Lászlóval  – aki egy bor szakmai magazint akart alapítani – ment el először kóstolókra. Pillanatok alatt beleszeretett ebbe a területbe, a borászok világa könnyen szerethető.

– 1997-ben Laci elvitt Etyekre egy borkóstolóra, amiről nem is hallottam, pedig itt élek tizenöt kilométerre tőle. Ez volt a „végzet”, az etyeki borászokkal jó kapcsolatom alakult ki. 1999-ben egy pici, 200 négyszögöles területet vásároltam, egy kis présházat, ma egy több hektáros birtokon dolgozunk, agráriumra, gasztronómiára épülő családi vállalkozást indítottunk. Nagyon rossz borokat készítettem, de nagyon lelkesen. Nincs ilyen irányú végzettségem, viszont az affinitás megvolt bennem, érdekelt a borászat. Nincs borászom, a kezdetektől én vagyok, a szakma tanulására sok időt, energiát fordítok. Felnőtt a fiam, huszonhárom éves, az egyetlen felsőfokú borász diplomával rendelkező ember a csapatban, decemberben államvizsgázik a Budapesti Corvinus Egyetemen, szőlész-borász szakmérnökként. Az etyeki birtokon a munkák java része rám, bátyámra és a fiamra hárul. Rengeteg dologba ösztönösen vágtam bele, a látszat ellenére azonban megfontolt vagyok.

Befogadta őt a szakma, állítja Rókusfalvy Pál. Azt a tapasztalatot és tudást, amit az elmúlt évtizedekben más területeken szerzett, itt hasznosítja. Túl kell látni a birtok határán, ez a filozófiája a birtoképítéssel kapcsolatban. Felelős azért a borvidékért, ahol dolgozik. Az etyeki bor hírnevét csiszolgatják, de a magyar bor ügye is fontos, azért is felelősséget érez.

– Sokszor volt lehetőségem, hogy bekapcsolódjak a magyar bormarketing munkájába. Alapítottam egy díjat, a Borászok Borászát. A szakma legrangosabb díja lett, az egyetlen olyan, amit nem szakmai szervezetek ajánlásai alapján, hanem borászok adnak egymás között. Az elmúlt évek győztesei megszavazzák Magyarország ötven legjobb borászát,a jelöltek pedig maguk közül választják ki a legjobbat.

Hogy a bor után mi a következő terület, amibe belevág, arra Rókusfalvy Pál úgy válaszol: túl sok a borban adódó lehetőség, hogy bármi mást tudjon mellette csinálni. Mindig fogékony volt az újra, de a bor sok feladatot ad. Van négy gyereke, akikkel szeret foglalkozni. A két nagyobb az első házasságából, Palkó és a huszonöt éves Lili, aki sikeres latin versenytáncos volt, zenés darabokban táncolt, bölcsész diplomája van, most műsort vezet a Petőfi TV-n. A két kisebb, Janka és Luca, a második házasságából, a picik és a nagyok imádják egymást, mondja. A közös nyaraláshoz mindannyian ragaszkodnak.

Rókusfalvy Pálnak Etyek és Budaörs között telik az élete, a traktorozást ő végzi. Egyik nap bor szakmai kérdésekben államtitkárral, miniszterrel beszél, másnap pedig kimegy a birtokra és felül a traktorra.