Hámori Gabi az anyaságra vágyik, de szívesen kipróbálná a tanítást is

Pedig még sokan ezzel a szereppel azonosítják, mondja kis mélabúval, holott számos emlékezetes színpadi vagy akár más filmes szerepe is volt azóta, csak hogy filmnél maradjunk, például az Eszter hagyatéka, amire jó kritikát kapott. Manapság nem készülnek magyar filmek, amit fájlal, ezért is "ajánlja magát" az interneten, vagyis küldi el portfólióját különböző ügynökségeknek. No meg azért, hogy mást csináljon. Skandináv vagy francia filmnek örülne. (Amúgy nem szeret beszélni a vágyairól, hisz benne, hogy ha nem mondja ki, könnyebben teljesül.) A színpadi szerepeivel elégedett, a szerepálom kérdésen elgondolkodik kicsit, aztán kiböki: Jeanne d'Arcot szívesen eljátszaná, de a legendás nőalakban nem a szent őrült, hanem a meggyőződés érdekli. Régebben ő maga is sokkal ösztönösebb volt, ma tudatosabb, vallja, és már nem pörög a társaságban előadás után, hanem visszavonul.

Szerencsésnek tartja magát, hiszen elsőre felvették a főiskolára, 18 évesen, gyerek volt még, mondja, a szerepek és a férfiak nevelték, ismeri el, kissé mintha maga is meglepődne a felfedezésen. Azzal viszont tisztában van, hogy a férfiakban az apját keresi, a párja folytatja, amit az apja elkezdett, vagyis neveli az önállóságra. Majomszeretettel szereti az apját, mondja, csügg rajta, de ha azt akarja, eltolja magától. Ma már egészen más a kapcsolatuk, legutóbb például együtt aludtak, átkarolta közben, idézi fel mosolyogva. Régen nagy harcaik voltak, a színésznő 13 évesen veszítette el édesanyját, apjának pedig sok volt a lázadó kamasz lány, "kicsit bele is betegedett, azt hiszem". Hámori Gabi sokáig kereste a nőkben az elveszített anyát, s ezért is van, hogy nem tudja elviselni, ha rossz a kapcsolata egy nővel. Ezért nem ismeri a színészetben sem a féltékenységet. Azt tartja erről, hogy nem kell megijedni a színészkollégák féltékenységétől, s akkor megszelídül, mint egy vadállat.

Van egyébként benne egy kis lelkifurdalás, hogy korán, könnyen kapott nagy lehetőségeket, például a Terézanyuval, amely szerep saját jellemétől távol áll, ugyanakkor mások nem jutnak szerephez. Van benne ugyanakkor mohóság, hogy hozzájusson a kiszemelt szerephez, de ez nem tettekben jelenik meg, egyszerűen csak az akaratával, a puszta jelenlétével próbálja befolyásolni az eseményeket. Halálos bizonytalanság van a színészetben, sóhajtja, "legegészségesebb, ha nem gondolkodom ezen, hanem csinálom".

Sokan terézanyuzzák ma is, és mintha már nem bosszantaná ez annyira.

Az Eszter hagyatékában viszont nagyon szeretett Törőcsik Marival játszani, ezt szeretné megismételni, ha lehet. Törőcsik Mari szépet mondott neki, de azt nem árulta el, hogy mit - valami vágyról lehet szó? Hamarosan egy sorozatban láthatjuk, ami azért is érdekes, mert nem szereti a szappanoperákat, még ha meg is érti, hogy egyesek nem jókedvükben vállalnak ilyen munkát. Az Állomás című, 56 részes tévéfilmet a Duna tévé forgatja és adja le.

Ezen kívül a tanítás fogta meg, a nyáron színjátszó táborban egy csapat kiskamasszal és serdülővel elfogadható darabot állított színpadra. Persze más amatőrökkel dolgozni és más olyanokkal, akik erre a pályára készülnek. Érdekes a fiatal amatőrökből lassan kibontani a tehetséget. Hamarosan a kaposvári főiskolán lesz alkalma tanítani.

Régi szerelmét, a festészetet azonban már nem műveli. Firkál arra, ami éppen a keze ügyébe akad. Szarvason született, ott tanulta a festészetet, és sokáig azt hitte, képzőművész lesz, de "elrettentett a festő magányossága". Csak az otthonában ragadott ecsetet: egy ajtót fog befesteni. Azt tervezi, felakasztja a falra, mint képet.

Színésznőként, nőként nem magányos. És a világon semmi sem érdekli jobban, mint a gyerekek.

(Hámori Gabi Palya Bea moderálásában vallott magáról.)