<u>Egy ponttal nyitottak Geráék</u>

A magyar drukker, amíg él, remél. Bár utoljára 1986-ban, tehát huszonkét évvel ezelőtt volt vb-résztvevő nemzeti együttesünk, az azóta lezajlott öt kvalifikációs sorozatnak mindig úgy feszültünk neki: ismét megmutatjuk a világnak. 

Egyszer sem jött össze. Mindössze egyszer volt rá valós esélyünk, az 1998-as seregszemle kapcsán, a Csank János által dirigált gárda második lett a csoportjában, ám a pótselejtezőt úgy bukta el a jugoszlávok ellen, hogy mindössze egy gólt rúgott, s tizenkettőt kapott, tehát megsemmisítették. 

A mostani kvalifikációs sorozatnak is úgy vágott neki minden futballszerető hazafi: ezúttal biztosan sikerül. Az új kapitány, a végtelenül szimpatikus Erwin Koeman soha nem tűnt elbizakodottnak, de minden mondatával igyekezett hitet önteni játékosaiba és a szurkolókba egyaránt. 

A szombat esti, Dánia elleni selejtezőt megelőzően a sportbarátok hatalmas molinót emeltek a magasba, amely akár mottóként is szolgálhat: Bízunk bennetek, hát értünk küzdjetek! 

Tizenkilencezren foglaltak helyet a Puskás stadion lelátóján, s a többség meglepve tapasztalta, hogy bár a keretben két ballábas védő is helyet kapott - Lőw és Bodor -, a bal oldali védő szerepkörében a jobblábas Bodnár futott ki a gyepre. 

Bodor a kispadon foglalt helyet, Lőw pedig a VIP-szektorban, ugyanis Köteles kapussal egyetemben nem nevezték a találkozóra. A kapitány a váratlan húzást azzal indokolta: a jobb szélen ügyeskedő Rommedahl rendkívül gyors, ráadásul mindig befelé cselez, ezért a szintén villámléptű Boci könnyedén felveheti vele a harcot. 

Koeman húzása bejött, a Salzburg védője valóban jól semlegesítette a támadót. A párharcokat a társak is jó százalékban nyerték meg, az első fél órában az történt a pályán, amit a mieink akartak. 

A kezdés után nem sokkal Vadócz elől mentett a skandináv védelem az utolsó pillanatban, majd Hajnal labdáját Huszti lőtte a kapusba nagy helyzetben. A másik tizenhatoson belül is akadt lehetőség, Babosnak kellett nagy bravúrral tisztáznia. 

Aztán Vadócz látványos ollózása tévesztett célt, majd az Arsenal támadója, Bendtner íratkozott fel kis híján az eredményjelzőre, tizenöt méterről megeresztett lövése a bal kapufán csattant. 

Ezzel el is lőtték összes puskaporukat az északiak, nemzeti együttesünknek azonban még maradt muníciója. Az alighanem élete legrosszabbját nyújtó Laursen hatalmas hibáját kihasználva Huszti egyedül ballagott kapura, Gera hiába kérte a labdát üresen a túloldalon, a Hannover középpályása lőtt, s telibe találta a tehetetlen Andersen kapust.

A meccs ziccere ez volt, a második játékrészben hiába lépett pályára a német másodosztályban edződő Torghelle, s futballozott rendkívül hasznosan, a vendégkapuba ő sem tudott betalálni. 

Jobbára a két tizenhatos között folyt a játék, a magyarok mentek előre becsülettel, de igazi gólhelyzetet nem sikerült kialakítaniuk, Morten Olsen bandája pedig tökéletesen megelégedett a döntetlennel.

Mondhatnánk, kezdésnek nem rossz, hiszen az utóbbi két évtizedben jobbára már az első mérkőzés után temet- hettük a reményeket, ezúttal nyugodtan álmodozhatunk tovább a világbajnoki részvételről. 

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatóra a dán szakvezető érkezett először, Morten Olsen kiemelte, egyértelműen nyerni jöttek, de az egy pontot is jó eredménynek értékeli. A pontrúgásaik rendre veszélyesek voltak, s kis szerencsével ezekből akár el is dönthették volna a taktikus mérkőzés sorsát.