Álmaikat viszik a vásárba

A várpalotai Pintér Erika korábban művelődésszervezőként dolgozott, de a festés, barkácsolás mindig is közel állt hozzá. Éppen ezért amikor munkanélküli lett, nem is volt kérdés, hogy továbbképzésként, talán újrakezdésként milyen irányba folytassa tovább az életét. Az eredmény, a Tiffany technikával készült gyönyörű tálak, lámpaburák, medálok, mécsestartók pedig önmagukért beszélnek. - A tanfolyamot öten kezdtük el, végül hárman végeztünk, de nem tudom, közülük is hányan maradtak a kézművességnél - kezdi Erika. Ennek a technikának egyébként nálunk még nincs túl nagy múltja, sokan nem is ismerik, ezáltal nem is tudják, mennyi munka van egy-egy darab elkészítésével.

Az egyelőre még csak hobbiszinten tevékenykedő, ám szeptembertől már komolyabb energiákat a kézművességbe fektető várpalotai hölgy egyébként saját maga tervezi a mintákat, a technikát pedig egyrészt a tanfolyamon, másrészt pedig leginkább saját kárán , azaz az anyagokkal történő kísérletezés, munka közben sajátította el. Ez már egyre inkább sikeres próba.

A pétfürdői Tánczos Veronika rajongásig szeret mindent, ami kapcsolatban áll a kézművességgel. Az ő pályája is nagyot fordult, ugyanis eredetileg vegyésztechnikus a végzettsége, mégis folyamatosan kereste az anyagot , amelyben majd megvalósíthatja önmagát. - Próbálkoztam kerámiával és több más dologgal is, de tudtam, hogy majd megtalálom azt az anyagot, ami nekem való. Aztán egy délután kipróbáltam az üvegfestéket, és miután reggelig festettem, kiderült: ez az, ami az enyém - avat be a kezdetekbe Veronika. Az üvegfesték tehát szerelem első látásra volt a fiatal pétfürdői anyukánál, aki szintén maga kísérletezte ki, hogyan kell bánni az anyaggal. Nagyrészt képeket fest, de medálokat is tervez, illetve dolgozik egy egyedi bútorokat tervező céggel. - Ezt nagyon szeretem, ugyanis hihetetlenül kreatív munka megtervezni, hogy az adott bútor, illetve annak díszítése passzoljon a lakás stílusához, színeihez, egyéniségéhez.

Veronika egyébként most gyeden van, két gyerkőce is imád festeni, és nagyon szeretne főállásban is szerelmével foglalkozni. Ez az a szakma ugyanis, amelyet nem lehet csak azért csinálni, mert megéri - vallja.

Patai Jánosné Széles Éva rajz tagozatos gimnáziumba járt, a kézművesség szeretete tehát nála is adott volt. Más kérdés, hogy az élet úgy alakította, hogy érettségi után mégis a péti gyárban kötött ki, majd pedig minden energiáját lekötötte öt gyermeke. - Amikor a két első gyermekemmel voltam otthon, még festettem olajképeket, utána viszont valahogy abbamaradt - mesélte. Aztán amikor munkanélküli lett, újra előszedte a régi dolgait, majd amikor az újság- ban megpillantotta a Veronika által szervezett üvegfestő tanfolyam hirdetését, azonnal felcsillant a szeme. Azóta tehát rendületlenül fest: képeket, órákat, tükröket. Nem tudja, vajon megélni ebből lehet-e valamikor, mindenesetre azt vallja ő is: neki ez öröm, soha nem hagy fel vele. Legfeljebb tele lesz a lakás - feleli mosolyogva.

A három tehetséges hölgy mindenesetre most azon munkálkodik, hogy a kis galériában, illetve a kézművesvásárok segítségével megismertessék, megszerettessék a vásárlókkal az egyedi, igényes kézműves tárgyakat.