<u>Nagyok, nem gyámolítók</u>

Parragh László, az MKIK elnöke kérdésünkre elmondta: szerinte rendkívül tanulságosak a kiadvány elemzései például a magyar statisztikai régiók jellemző gazdasági folyamatairól. Rámutatott, hogy a számok alapján a régiókat három csoportra lehet osztani: az elsőben minden mutató az országos átlag fölött van, ez alapvetően a közép-magyarországi régióra vonatkozik; vannak olyanok, amelyek bizonyos területen messze meghaladják az országos átlagot - elsősorban kiugró az exportteljesítményük, illetve a magas hozzáadott érték miatt -, ezek az ország nyugati felében fekvő régiók, de felzárkózóban van Észak-Magyarország is, a harmadik csoport pedig egyetlen mutatóban sem lépi túl az országos átlagot, ilyen például a Dél-Alföld régió. (A kiadvány a 2006. évi és a 2007. első háromnegyed évi adatokra támaszkodik.) 

A vállalati szerkezet szempontjából is érdekes gazdaságpolitikai következtetést lehet levonni. A teljes foglalkoztatáson belül a Top 100 adja a foglalkoztatottak egynegyedét, (24,8 százalék), ugyanakkor jövedelem szempontjából ez a legfehérebb szegmens, hiszen az összes tb-járulékbevétel 44,9 százaléka innét származik. Igaz egyébként, hogy ez a kör magasabb béreket is fizet, míg az 1,455 millió forint/év az országos átlag, addig e vállalati körben 2007-ben 2,017 millió forint/év volt a munkavállalók átlagjövedelme. 

Kimagasló a Top 100 teljesítménye az exportban is, amelynek csaknem kétharmadát adják ezek a cégek. Ez is alátámasztja azt az állítást, hogy a magyarországi export nyolcvan százalékát az itt működő külföldi tulajdonú cégek produkálják. Emellett a hozzáadott értéknek is csaknem a fele az első száz legnagyobb vállalattól származó teljesítmény. Ebből következik, hogy itt az egy főre jutó hozzáadott érték is meghaladja az országos érték másfélszeresét. 

Hasonlóan magas részarányt képviselnek ezek a cégek a nyereség és tőke szempontjából, árbevétel-arányos nyereségük meghaladja az átlag 2,5 százalékát. A saját tőkére eső nyereségük is magasabb az átlagnál, mintegy 18 százalék. A nagyvállalati körben egyébként az összes külföldi tőke aránya meghaladja az 50 százalékot. A magyar gazdaságban a nagyvállalatok három szakágazatban dominálnak: kilencven százaléknál nagyobb a súlyuk a kőolaj-finomításban, a járműgyártásban, valmint a postai és távközlési szolgáltatásban. 

Nyolcvan százalék fölötti a részvételük a villamosenergia-iparban, a vegyianyaggyártásban és a villamosipari gépek gyártásában. Az élelmiszeripar, a szállítás és a nemfém és ásványi anyagok gyártása terén a hozzáadott érték több mint ötven százalékát a Top 100-ba tartozó cégek biztosítják. Várhatnánk azt - emelte ki Parragh László -, hogy a nagy cégek magukkal húzzák a holdudvarukban működő kis- és közepes vállalkozásokat. 

Sajnálatos, de ez nem így van - állapította meg. Ez azt mutatja, hogy az ipari, termelő nagyvállalati kör még nem igazán ágyazódott be a gazdasági környezetébe. Amikor a jövő gazdaságpolitikájáról gondolkodunk, ezeket a szempontokat figyelembe kell venni - hangsúlyozta. - Kiemelten kell kezelni a beszállítói kapcsolatok erősítését, a kicsik, közepesek és a nagyvállalatok közti együttműködést. 

A sikeres gazdaságnak alapja - szüksége és kényszere - az együttműködés, ha a gazdaság szereplői között ez nincs meg, nem jutunk előre.