Hol terem a magyar áru?

Az biztos, hogy a fővárosi hipermarketek és piacok pultjaiban könnyebben bukkanunk rá a magyar termékre, de az ország nagyobbik része - még - nem költözött Budapestre, sőt ha hajlott korba ért, az sem garantált, hogy a nagyobb választékkal kecsegtető megyeszékhelyre eljut. Így hát marad a helybeli választék. 

De még itt is több áruházlánc közül válogathatunk. Lássuk előbb az egyik magyar tulajdonban lévőt. A zöldségespultban leginkább magyar árut kapni, alapvető zöldségekből legalábbis, igaz, a karfiol olasz és ronda. A mediterrán jellegűek is Olaszországból érkeznek, vagy Marokkóból. 

Az alma viszont magyar és szintén nem kívánatos. Az alapélelmiszerek közül a száraztészta kínálja a legnagyobb magyar választékot, s valóban változatos: a hazai gyártók is átálltak a trendre, s szinte valamennyi olasz tésztafajtát kínálják, olykor durumlisztből is. Igaz, a magyar gyártó spagettije 315, míg az olasz 269 forint. 

A tartós tejből a lengyel vezet 139 forinttal, a Mizo 219, az áruház saját terméke 179 forint. A fagyasztott zöldségekből az agyonreklámozott külföldit tartják, de akad magyar is, 450 grammos zöldbab 259 forintért, ami középkategóriának tekinthető a 199 forintos EU-ból származó és a már említett trendi márka 519 forintos áruja között. 

A lekvároknál szinte csak magyar termék van a polcokon, ízléses csomagolásban. 

A savanyúságok nagy része is magyar, sőt, megyei. Régi bóna, hogy a csemegeuborkából csak az aprót eszi a család, s ennek a kritériumnak eddig csak a reklámozott cég terméke felelt meg. A noszlopi finomságok között rábukkantunk a megfelelő méretűre, amit ráadásul olcsóbban is kínáltak, mint a külföldit. 

Az igazi megdöbbenés a mosószereknél ér bennünket, amikor a rég látott magyar termék, a Bip kerül a kezünkbe, s a 400 grammos terméket 299 forintért kínálják, miközben az egykor magyar termékeket is magáévá tevő Henkelét 360-380 forintért. Bipből öblítő is van, 400 forint, a Silan 600-ért adja ugyanezt. 

A magát legolcsóbbnak hirdető nagy áruházlánc üzletében nagyítóval kell keresni a magyar terméket. A tartós tejből csak Szegeden gyártott van, de ez sem veszi fel a versenyt a másik boltban látott lengyel termék árával. Száraztésztából nem túl nagy a választék, az olasz spagetti itt is olcsóbb 10 forinttal, mint a magyar. 

A konzervek közül kivirít a magyar termék emblémával ellátott, gombafejek tartalmú üveg, 279 forintért. A lekvároknál is magyar győzelem születik, 260 forintért adják, míg német vetélytársa 399 forintba kerül. Mosópor, öblítő csakis külföldi van, kis választékban. 

A pirospaprika Szegedről származik, de Mr. Spice néven kelleti magát. Kutatás közben derül ki, hogy nem is olyan egyszerű a hazafias fogyasztó dolga, nemegyszer ugyanis lehetetlen kideríteni, honnan is származik a polcokon sorakozó holmi. A megjelölés néha egyszerűen annyi, hogy EU. 

Máskor meg csak a forgalmazó van feltüntetve, ami lehet ugyan magyar, de maga a termék ettől még nem biztos, hogy itthon készült. A másik verzió, hogy itthon készült, régi magyar védjegy, mint például a Sió, de a cég rég nem magyar tulajdonban van. 

Aztán, hogy tovább bonyolódjon, itthon készült a termék, de a cég neve külföldies vagy angol nyelvű fantázianév, ha magyar tulajdonban is van, nem merjük megvenni. 

Segít az eligazodásban, hogy létezik magyar termék védjegy, s ez szerepel az árukon. Mindent összevetve, az alapélelmiszerek után igencsak kutatnunk kell, ha nem akarunk utazni a magyar áruért, viszont sokszor megéri a fáradság, mert a hazai termékért - a mostanában hangoztatottal ellentétben - akár kevesebbet kell fizetnünk. 

Érdemes a balatonalmádi kis piacon szétnézni és összeismerkedni az árusokkal, itt ugyanis általában saját zöldséget, gyümölcsöt, mézet, nemegyszer élő tyúkot kínálnak az árusok. S mint tudjuk, a helyben vásárlással nemcsak a helyi termelőket segítjük, de a környezetet is védjük.