Az egymillió spekuláns országa

Feladataim közé tartozott a projektek pénzügyi előrejelzésének elkészítése. Az előrejelzésekben mindig volt egy sor, amit úgy hívtak: "Árfolyamveszteség". Ez mutatta meg, hogy az ügyfélnek milyen pluszkiadásai keletkeznek az évek során abból, hogy a forint gyengülni fog azzal a devizával szemben (DEM és USD volt a divat), amiben a hitelt felvették. (Kis érdekesség, hogy árfolyamveszteség az előrejelzésekben csak 2004-2006 közöttig szerepelt attól függően, hogy épp mikorra sejtettük az euró hazai bevezetését.)

Mivel az előrejelzésekben forintgyengülés szerepelt, az árfolyamveszteség sorokon óriási összegek halmozódtak fel. A végeredmény mégis azt mutatta, hogy a projekt eredményes lesz. Ugyanis a projektek bevételi oldala mindig ahhoz a devizához volt kötve, amiben a hitelt felvették. Ha a DEM vagy az USD erősödött a forinttal szemben, ugyanúgy felment a projekt bevétele is, mint ahogy növekedett az árfolyamveszteség (egyszer épp az USD ugrott meg 300 forintig, tehát a rendszer élesben is vizsgázott). Vagyis a hitelfelvevő úgy tudta kihasználni a devizahitellel járó alacsony kamat előnyeit, hogy nem kellett valós árfolyamkockázatot vállalnia. Ezt neveztük természetes árfolyamkockázat-fedezésnek. Röviden tehát: ha olyan devizában adósodok el, amiben a bevételeim vannak, akkor fedezve van az árfolyamkockázatom.

Aki az ügyfelek közül nem rendelkezett ilyen természetes fedezéssel, annak lehetősége volt a pénzpiacokon határidős devizaügyletekkel fedeznie magát. Erről majd később bővebben.

Közben a devizahitelek lassan a kisebb cégek és a lakosság között is megjelentek. A veszprémi takarékszövetkezethez érkezve aztán tapasztaltam, hogy a nagy ügyfelek egyre többen szeretnének devizahitelhez jutni a forinthitel helyett. Rengeteg energiánk ment el arra, hogy erről megpróbáltuk lebeszélni őket. Az árfolyamveszteség lényegét nap mint nap el kellett magyarázni, de a legtöbbeket nem érdekelte. Komoly cégvezetők mondták: úgysem megy fel addig az árfolyam. Ekkor mindig felhívtam a figyelmüket arra, hogy ez egy olyan mondat, ami a deviza-spekulánsok szókészletébe tartozik. Aki pedig devizahitelt vesz fel forintbevételekkel, az a mindennapi élete részévé teszi a devizaspekulációt. Ha van ehhez érdeklődése, kedve, ideje, energiája, legfőképp feles pénze, ám tegye, de tudjon róla, mielőtt így dönt.

A devizahitel-verseny a bankok részéről folyamatosan erősödött. Az ügyfeleket átgondolatlan ajánlatokkal bombázták.

Eleinte az árfolyamok alig változtak. Pár évig a devizahitelt felvevő ügyfelek mosolyogva emlékeztettek arra, hogy lám, még mindig alig mozdult az árfolyam, híre sincs a forint gyengülésének, amivel riogattuk őket. Az árfolyamokra persze sok minden hat. De történt valami, amivel maguk az ügyfelek hatottak az árfolyamra. Tömegesen. Nézzük csak egy kicsit, mi történik, ha egy bank deviza alapon hitelez valakit, aki forintban használja azt fel. Először is a bank létrehozza az adósságot devizában, és az ügyfél részére az adott devizaösszeget jóváírja. De az ügyfélnek forintra van szüksége. Tehát az adott devizát forintra kell váltani. Deviza-eladás, forintvásárlás történik. Az egymillió-kettőszáz-ötvenezer adós mind ezt a tranzakciót kezdeményezte óriási összegben folyamatosan. Mit csinál az a deviza, amiből sokat vesznek? Erősödik. Ez az évekig tartó folyamat a forintot erősítette, erősségéhez hozzájárult. Tehát aki pl. a devizahitelboom elején vett fel rövid futamidejű, deviza alapú hitelt, annak a későbbi adósok a forint erősen tartásával besegítettek. Nem szenvedett el árfolyamveszteséget, és a kamatai alacsonyan maradtak. Ez ugyan nem pilótajáték, de a hatása ugyanaz: az jár pórul, aki a végén marad a buliban. Vagy ha hosszan marad, nagy összeggel. A törlesztések megindulásával pont egy fordított folyamat indul el. Adós befizet forintot, a bank átváltja devizára, hogy azt jóváírhassa a deviza alapon vezetett tartozással szemben. Forinteladás, devizavásárlás. Tömegesen, folyamatosan. Forintgyengülés, devizaerősödés. Most, hogy a devizahitelezés megszűnt, ez még erősebben hat a forint gyengülése felé addig, amíg devizahitelek marad- nak a rendszerben. Meddig? Amennyi az átlagos futamidő. Még sokáig.

Mindettől a folyamattól független és peches egybeesés az a világgazdasági folyamat, ami kifejezetten a svájci frankban eladósodottak számára jelent veszélyt. (Erről később bővebben írunk.)

A devizahitel-felvétel tehát spekuláció. Szaknyelven short pozíció felvétele az adott devizában, ahol a pozícióméret megegyezik az adósság összegével. Ha valaki nem akarja viselni a devizahitel-felvétellel járó short kockázatot, és nincs a cikk elején említett természetes fedezettsége azonos devizából származó bevételei által, annak a devizapiaci fedezés lehet a megoldás. Ez ma már nem csak a nagyvállalati ügyfelek kiváltsága. Röviden: a spekuláció hatását egy azonos méretű ellenspekulációval kivédeni (spekuláció mínusz spekuláció = 0). Ez esetben, amit az adós veszít a hitelköltség emelkedésével, azt megnyeri az ellenoldali spekulációval, és fordítva. Van azért egy fontos különbség. Amíg egy árfolyam-emelkedéssel járó veszteséget az ügyfél a hiteloldalon csak a törlesztés erejéig kell elviseljen, és az adósság fennálló része csak "papíron" emelkedik, addig a spekulatív pozíciók nyeresége és vesztesége azonnal érinti. Mondjuk egy 50 ezer CHF-es hitellel szemben nyitott 50 ezer CHF-es fedezeti pozíció esetén a svájci frank erősödésével csak a következő törlesztésünkön, mondjuk 250 frankon érezzük meg a költség emelkedést, a többit csak a kivonaton látjuk azzal, hogy már megint többel tartozunk, mint előtte. A másik oldalon viszont azonnal beesik a kasszába nyereségként a teljes különbözet, amit az 50 ezer frankon nyerünk. Ez jól hangzik ugyan, de fordított esetben elég fájdalmas tud lenni. Ezért javasolt csak egy kis részt, mondjuk egy évre szóló törlesztőrészletet lefedezni ellenoldali pozícióval. Ekkor viszont csak egy évre "hoztuk nullába" magunkat az épp aktuális árfolyamra fixálva, de ugyanúgy nyitva áll a futamidő többi részére a kockázat. Ezért ez az út csak fejlett pénzügyi intelligenciával rendelkező vagy nagyon elszánt embereknek javasolt.

Sokkal bölcsebb a cikk elején említett természetes fedezettség elérése. Az, amit anno a nem közgazdász gondolkodású bölcsész ismerősöm is meglátott: "Akkor vennék fel hitelt svájci frankban, ha tudnám, hogy a futamidő alatt végig svájci frankban kapom a fizetésem."

Sokaknak sajnos e mondat elé kívánkozik: "legközelebb".

Aki devizában adósodik el, annak az adott deviza gyengülése anyagi eredményt hoz, az erősödése pedig veszteséget. Pont, mint a devizaspekulánsoknak.

A különbség az, hogy az igazi spekulánsok pontosan tudják, hogy mit csinálnak, és értik is a szakmájukat.

Már az jó eredmény volt, ha valakit arról meggyőztünk, hogy legalább euróban és ne svájci frankban adósodjon el.

A verseny olyan erős lett egy idő után, hogy még egy bankközi limiteken és garanciákon alapuló szintetikus devizahitel-konstrukciót is ki kellett dolgoznunk a kiemelt ügyfelek számára.