Elveszett bizalom

Szerződéskötéskor megkérdezték, hogy a hitel részét forintban, vagy svájci frankban akarjuk-e felvenni. Akkor még sejteni sem lehetett a végkifejletet, így a deviza mellett döntöttünk. Pusztán a csaknem 60 oldalas szerződés volt gyanús, amit éppúgy nem olvastunk végig, ahogyan más sem. De hiába is tettük volna, a bonyolult szakszöveg nyilvánvalóan rajtunk, írástudókon is kifog. Az oldalankénti aláírásnál rossz érzésem támadt, meg is jegyeztem – ennyi erővel a halálos ítéletemet is aláírathatnák velem! Szerencsére nem így történt, két éve végtörlesztéssel kiszabadultunk az adósságcsapdából, összességében közel a dupláját visszafizetve a felvett kölcsönnek.

Tanulságként minden számlámat, kapcsolatomat megszüntettem a külföldi tulajdonú bankkal.

Jó néhány hónap elteltével felhívott a képviselőjük, és udvariasan érdeklődött az okok felől. Elmondtam, hogy utólag bizonyos vagyok benne, előre eltervezett pénzügyi manipulációnak lettünk az áldozatai – sok honfitársunkkal együtt -, becsapva érezzük magunkat, megrendült a bizalmunk a pénzintézetben. Erre elhangzott a kecsegtető kérdés: „És ha most egy rendkívül kedvező ajánlatunk van az Önök számára?” „Köszönöm, nem!” – válaszoltam határozottan. Mert a bizalom már csak így működik. Ha visszaélnek vele, akkor odavész – mindörökre!