A vízgazdálkodás átalakítási koncepciója a 21. század technikai színvonalán

Előző cikkemben említést tettem a vízpáráról mint üvegházi gázról, amely képes tompítani a felmelegedést. A hazánkra vonatkozó prognózisok félsivatagi, sőt sivatagi körülményeket jósolnak néhány évtized alatt. Ezek a prognózisok természetesen nem számolnak az emberi beavatkozási lehetőségekkel, úgy tekintik, hogy ölbe tett kézzel nézzük majd termőföldjeink pusztulását.

Dr. Burucs Zoltán (PE Georgikon Kar)

A Kárpát-medence bizony elsivatagosodna, ha hamarosan nem kezdenénk másképp gondolkozni az ország jövőjéről: a jelenlegi gázemissziókra alapozott klímastratégiánkat a vízgazdálkodásra alapozott koncepcióra kellene cserélni. Sajnos vízgazdálkodásunk jelenleg még az ország kiszárítását tartja legfontosabb feladatának (a Vásárhelyi-terv ellenére is). A múltból megörökölt hibás koncepció lényege, hogy minden árvizet a gátak mögött kell tartani, és minden belvizet le kell csapolni a mezőgazdasági területekről, melyek végül a Fekete-tengerbe jutnak.

A kiutat a jelenlegi kilátástalan helyzetből szántóink területének fájó, de hasznos csökkentése jelentené. Ahol rendszeresek a belvizek, ott a mezőgazdaság nem lehet nyereséges, ezért részlegesen tározókká vagy vizes élőhelyekké lenne célszerű alakítani a gazdaságtalanul működtetett szántóterületeket. A cél érdekében minden belvizes öblözet (83 darab van hazánkban) legmélyebb részén mesterséges tározók megépítésére lenne szükség. Egy-egy ilyen központi tározó egy vagy több áradó folyóval állna kapcsolatban, ahonnan függőcsatornákkal (a terep szintje felett két gát között vezetik a vizet) végeznék a feltöltésüket. A központi tározókból kisebb keresztmetszetű öntözőcsatornák vezetnék a vizet a tározók körül elhelyezkedő szántókig.

Belvízelöntés 2010. 03. 15-én

Forrás:http://www.ovf.hu/hu/korabbi-hirek-2/komplex-mgi-kockazatkezelesi-rendszer" target="_blank"

A számítástechnika mára betört az élet minden területére, így a vízgazdálkodás területére is. Az EU 2000–2015 között megvalósított Vízkeret irányelve sokat tett azért, hogy a tagországokban kiépüljenek a vízkészlet-gazdálkodást szolgáló monitoringrendszerek. Ezen a biztos technikai háttéren nyugodva lehetőség nyílna egy, a mainál sokkal korszerűbb vízkormányzási rendszer szisztematikus felépítésére, ahol az előre megadott paraméterek alapján automatizáltan működnének a vízkormányzás műtárgyai. A térinformatika segítségével a vízszintek szabályozása a folyó–csatorna–tározó–csatorna rendszerek egészét érintené. Elsődleges cél a központi tározók feltöltése lenne az áradó folyóvizekből, illetve környező belvizekből. Ezzel jelentős új párologtató felületek keletkeznének. Másodlagos célként a tározók vizének öntözésre való hasznosítását említhetjük. A függőcsatornák nagy előnye, hogy belőlük gravitációsan bárhol ki lehetne termelni a vizet (pl. szivornyákkal), ezzel árasztásos és csörgedeztető öntözést is lehetne alkalmazni a jelenlegi drága esőztető berendezésekkel szemben.

Energiatakarékos rendszer létesülne, melynek gyors megtérüléséhez jelentősen hozzájárulna a gravitációs vízkormányzás és az öntözéssel elérhető magasabb hozamok többlet árbevétele. Megtakarítást jelentene továbbá a belvízkárokra napjainkban fordított jelentős kiadások mérséklése is. Mindezek az előnyök eltörpülnének a fő célkitűzés sikere mellett, mert talán közhely, de nincs sivatag ott, ahol a víz hullámzik.

Belvízelöntés 2010. 03. 15-én

belviz-elontes-20100315

Forrás:http://www.ovf.hu/hu/korabbi-hirek-2/komplex-mgi-kockazatkezelesi-rendszer" target="_blank"

Dr. Burucs Zoltán
egyetemi docens, Pannon Egyetem Georgikon Kar, meteorológiai és vízgazdálkodási tanszék