A kukorica károsítói

 A Belgrád melletti repülőtér közelében lévő kukoricatáblán 1992 nyarán megtalált, Amerikából behurcolt kukoricabogár elszaporodását az akkori délszláv háború miatt nem tudták megfékezni, így a jól repülő rovar Magyarországot is gyorsan elérte.
Az idei enyhe tél miatt csak kismértékben pusztultak el a talaj felső rétegében telelő tojások, ezért most az eddigi éveket felülmúló lárvakártétel alakult ki az ország déli megyéiben. A megjelenő bogarak tömeges tojásrakása általában július közepétől augusztus végéig tart. A kezelésektől akkor várhatunk eredményt, ha nem a bogarak, hanem a fő kárt okozó lárvák ellen irányulnak, melyek a kártételt a gyökerek (gyökércsúcstól az alapi részig terjedő) kiodvasításával, elrágásával okozzák. Az idősebbek pedig a szárhoz közeli részen táplálkoznak. A gyökerek károsodása miatt a növény nem tudja felvenni a tápanyagokat a talajból, ezért a növekedésben, a termés kinevelésében visszamarad. Romlik a stabilitás, a kukorica szél és nagyobb csapadék hatására könnyen kidől és jellegzetes S alakot vesz fel. Az imágók a növény bibeszálait, bajuszát visszarágva hiányos megtermékenyülést okoznak. A cső kifejlődése után a szemeket is megrágják, illetve a leveleket hámozgatják. Növényenként ötnél több bogár esetén már érdemes védekezni, hogy a nőstények által lerakott tojások számának csökkenésével kisebb legyen a következő évi lárvakártétel. Az imágók ellen hidas traktor segítségével vagy légi úton kijuttatott tiakloprid és az acetamiprid hatóanyagú készítmények javasolhatók, a lárvák ellen viszont csak a vetéssel egy menetben alkalmazott talajfer- tőtlenítő szerek (karbofurán, teflutrin) jöhetnek szóba. A talaj minősége is befolyásolja a hatékonyságot: száraz talajban nem oszlik el megfelelően a szer a gyökérzónában, nedves viszonyok mellett viszont kimosódhat vagy elfolyhat a felszínen. A monokultúrás termesztés kedvez a kártevő felszaporodásának, ezért a védekezés agrotechnikai eszközeként vetésváltást tanácsos alkalmazni. Kukorica hiányában ugyanis a tojásból kikelő lárvák más növé-nyen nem tudnak kifejlődni, a talajban elpusztulnak.
 A kukoricabogáron kívül a szintén délről, a nyári hónapokban berepülő gyapottok-bagolylepke is jelentős károkat okoz a kukoricában. A hozzánk érkező imágók által lerakott tojásokból kelő hernyók károsítanak. A kukoricabogárral ellentétben ez a kártevő sok tápnövényű, a kukoricamolynál nagyobb és sötétebb hernyója számos termesztett és vadon termő növényen megél.
A legnagyobb mérvű károsítást a fő gazdanövényen, a gyapoton, annak toktermésének tönkretételével okozzák a lárvák. Kukoricán a címer felől hatolnak be a csőbe. A sérült átrágott bibeszálak elszáradnak vagy lehullnak. A lárvák a csuhélevelek védelme alatt a cső csúcsi részén a magokat is fogyasztják. Kétnemzedékes faj, bábként a talajban telel. Közép-Európában mint vándorlepke jelenik meg. A lepkék elsősorban éjszaka aktívak, fényre repülnek, rajzásuk fénycsapdák segítségével  nyomon  követ-hető.
 A hernyók életük nagyobb részét a károsított növény belsejében rejtetten táplálkozva töltik, a bimbókba, virágokba és a fejlődő termésekbe furakodnak be, ilyenkor ellenük a vegyszeres védekezés hatástalan. Addig célszerű a rovar-ölő szeres kezelést elvégezni, amíg a tojásból kikelő lárvák nem hatolnak mélyebb rétegekbe. 

Győrffyné dr. Molnár Júlia,
 a mezőgazdaság-tudomány doktora