A kártérítés szabályai

A kártérítés fő szabálya a következő: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés ezen fő szabályából a következő elméleti és gyakorlati következtetések vonhatók le. A kártérítési felelősségnek négy, egymástól elkülönülő, azonban mégis összefüggő feltétele van. Egyrészt a károkozó magatartásnak jogellenesnek kell lennie. A jogellenesség egyszerűen úgy írható le, hogy olyan magatartás jogellenes, amely vagy amelynek eredménye szemben áll a fennálló jogrenddel. A kártérítési felelősség második feltétele, hogy a jogellenes magatartást tanúsító személynek a magatartása felróható legyen. Általánosítva: felróható annak a magatartása, aki nem a társadalmi elvárásnak megfelelően járt el. A felróhatóság jogi fokozatai: a szándékosság, valamint a gondatlanság, melyek bármelyikének fenn- állása megalapozza a magatartás felróhatóságát, s ezáltal a kár megtérítésének kötelezettségét is.
Természetesen kártérítési felelősség megállapításához szükséges, hogy a jogellenes és felróható magatartás folytán kár következzen be. A kár általános polgári jogi fogalma az úgynevezett felmerült kár (amely lehet a köztük való különbségtétel nélkül vagyoni jellegű és nem vagyoni jellegű), az elmaradt vagyoni előny, valamint azok a költségek és kiadások, melyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. A kártérítési felelősség fennállásának negyedik feltétele pedig a jogellenes és felróható magatartás, valamint a kár között fennál- ló okozati összefüggés, mely gyakorlatilag azt jelenti, hogy az említett magatartás hiányában a kár nem következett volna be.
 A károkozó magatartások sok esetben nem rekednek meg a polgári jogi kártérítés szintjén, hanem azok bünte- tőjogi szankciókat is vonhatnak maguk után, fontos tudni azonban, hogy a büntetőjogi szankció célja elsősorban nem a károsult jóvátétele, hanem a károkozóval szemben a magatartása miatt alkalmazott büntetés vagy intézke- dés, addig a kártérítés polgári jogi értelemben a károkozó olyan elmarasztalását jelenti, ami a károsult kárának eny- hítésére, kiküszöbölésére, összefoglalva: megtérítésére irányul.
A polgári jogi kártérítés tekintetében a károsult kötelezettsége az, hogy bizonyítsa a károkozó magatartás jogellenességét, a kár bekövetkezését és e kettő közötti okozati összefüggés fennállását. Azt, hogy a károkozó magatartás a károkozónak nem volt felróható, vagyis az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, a károkozónak kell bizonyítania. A károkozó bizonyítási körébe esik az is, hogy a károsult önhibáját bizonyítsa, tehát azt, hogy a károsult saját magatartása volt a kár okozója.

Dr. Sebestyén Attila
ügyvéd, 
Kiss és Sebestyén Ügyvédi Iroda, Veszprém