2009.02.26. 08:30
Tápanyag-utánpótlás a szőlőben
Házi kertünk közkedvelt növénye, a szőlő csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás, vagy- is a tápanyag-utánpótlás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb.
A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy a termelő ismerje a szőlő talajának kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30 és a 3060 centiméteres rétegéből vett mintákat vizsgáltatjuk be a talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban.
A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemet (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba.
Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyag-tartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel elvittünk onnan. A hajtások, levelek és fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészí-teni a talajban megkötődött, kimosódott hatóanyagokkal.
A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes táp-anyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de elmondható, hogy a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beéréséért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet.
A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez, a veszendőbe ment tápanya- gokat is figyelembe véve, négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni. Ha kedvezőtlen körülmények miatt (jégverés, szőlőmolyok kártétele) a fürtök egy része tönkremegy, a tőke és a hajtások fejlődésének biztosításához továbbra is szükség van rendszeres trágyázásra.
A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát (36 kilogramm négyzetméterenként) juttatunk 3 évenként a talajba. Erre jól hasznosítható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 2040 centiméter mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, tetejére a műtrágya kerüljön.
De a tavaszi metszéskor összegyűjtött és a sorok között kihúzott barázdába, 4050 centiméter mélyre betaposott és leföldelt, összevágott venyigéből is nyerhetünk humuszt néhány év alatt. Szintén pótolhatjuk a szőlő talajából kivont tápelemeket a virágzástól a zsendülésig végezhető és a növényvédelmi permetezésekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódó, aszályos időben is hatásos lombtrágyák formájában.
Például a vastartalmú lombkészítményekkel gyorsan leküzdhető a levelek sárgulását előidéző vashiány, valamint a talajhoz erősen kötődő réz is jobban hasznosul lombtrágya formájában. Zöldtrágyázást végezhetünk, ha a szőlősorok közt termesztett köztes növényt aláforgatjuk, melynek termése még hasznot is hoz (pl. rozs, borsó, bab).
Más vonatkozásban a sorközbe vetett virágzó növények pollenje a káros atkákat pusztító ragadozó atkák számára szolgál táplálékul. Emellett a zöldtrágya növény gyökereinek lassú lebomlása rendkívül előnyös a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodására is.
Györffyné dr. Molnár Júlia,
a mezőgazdaság-tudomány doktora
