A házastársi különvagyonról (1. rész)

A házasság megszűnésével kapcsolatos vagyonjogi pereknél sok esetben vitás, hogy a házasságkötéskor vagy azt követően kapott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt legegyszerűbben házassági vagyonjogi szerződésben a házasfelek rendezhetik egymás közt, azonban e jogintézmény – talán tartva a „kölcsönös bizalmatlanság” gyanújától – nem vált meghatározóvá mindennapjainkban. 

Ennek következtében nehéz, sok esetben a válás tényét plusz kellemetlenséggel terhelő bizonyítás során lehet az ajándékozás valódi szándékát feltárni. A valóságban ugyanis gyakran elhangzik a gyermek házastársára vonatkozó utalás arra, hogy őt is „saját gyermeküknek tekintik” a szülők, ami a gyakorlatban egészen a házasság megromlásáig szokott tartani. 

A „saját gyermekük” ilyenkor az ajándékozás vonatkozásában is némi joggal vér szerinti leszármazónak tartja magát, csak később válik a mindenre érdemtelen idegenné. Ilyen esetben kínos is azt mondani, hogy kizárólag a vér szerinti gyermekemnek ajándékozok, és házastársának nem, pedig egy írásbeli nyilatkozat vagy tanúk előtt tett egyértelmű kijelentés az összes felet jelentős megpróbáltatástól óvná meg. 

Főszabály az ajándékozásnál a vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában az, hogy a házasságkötés alkalmával adott ajándék a közös vagyonhoz tartozik. Ha egy lakásra vagy egy nagy értékű autóra, esetleg más ingóságra gondolunk, akkor belátható, az ajándékozó szándéka vélhetően nem arra irányult, hogy a számára később „idegenné” váló személyt jelentős értéket képviselő ingyenes juttatáshoz segítse. 

Bizonyítható éppen ezért, hogy a nászajándék jogcíme ellenére az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. Amennyiben a bizonyítás sikeres, akkor a nászajándékot nem közös vagyonnak, hanem a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelőtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni. 

Ez valódi szóbeli nyilatkozat mellett lehet úgynevezett ráutaló magatartás is, amikor például az ajándékba adott ingatlan mind a két fél vagy kizárólag az egyik nevére kerül, a későbbiek során is meghatározó jelentőséggel bír. Az ilyen nyilatkozat hiányában vizsgálni szükséges az ajándék jellegét, úgynevezett adhatóságát. Például: bármilyen foglalkozást űző személy tevékenységével kapcsolatos ajándék nehezen képzelhető el közös vagyonnak. 


Dr. Kiss Endre 
ügyvéd, 
Csapó, Kiss és Sebestyén Ügyvédi Iroda