Csak kapkodjuk a fejünket! Regénybe illő élete volt Balázs Fecónak

Egy ország gyászolja a koronavírus következtében elhunyt Balázs Fecót. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész élete regénybe illő. A Ripost összeállításában felidézi a zenész legmeghatározóbb pillanatait.

Amikor 1967-ben az akkor tizenhat éves Balázs Fecó először belépett a Neoton együttes próbatermébe, hamar kiderült, hogy a zenei képzettsége messze meghaladja az átlagost. Mindössze arra volt szükség, hogy a komolyzenében megszerzett tudását átültesse a könnyűzenébe.

„Bejött a próbára egy sovány, kapafogú srác, aki egy kicsit hátrafelé tartotta a fejét, és nagy visszásságunkra csókolomot köszönt a dobosnak. Akkoriban még nem volt keyboard vagy szintetizátor, egy NDK gyártmányú Matador orgonával érkezett, ami tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek”

– emlékezett az első találkozásra Pásztor László, a Neoton együttes alapítója az Új Évszakok című könyvben.

Fecót hamar bevették az együttesbe, a Közgázon saját klubjuk volt, ahol minden vasárnap délután öttől este kilencig játszottak. Akkori mértékkel számítva szép gázsit, fejenként százötven forintot kaptak a koncertekért, és hamar elhatározták, hogy beneveznek az 1968-as Ki mit tud?-ra. Fecó lett az együttes showmanje, a koncerteken elképesztő tűzbe tudta hozni a fiatalokat.

Sikert-sikerre halmoztak: nem csak belföldön, de külföldön is turnékra hívták őket. 1969-ben az első szovjetnunió-beli koncertjükön áttörő sikert értek el. A kijevi stadiont csaknem szétszedte a tomboló tömeg. 1971-es első nagylemezük megjelenése után már nem volt megállás: Táncdalfesztiválokon indultak, a budai Ifjúsági Parkban játszottak szombatonként, és járták az országot... Ők voltak az első magyar nagyzenekar, akik kijutottak Afrikába; Ghánában koncerteztek.

Fecó szinte mindent megkapott a Neotontól, amire valaha vágyott. Siker, pénz és csillogás jutott neki osztályrészül, ennek ellenére a családja nem fogadta kitörő örömmel, hogy a fiú rockzenészi babérokra tört.

„Eleinte meglehetősen hűvösen fogadták a sikereimet. Apám azt szerette volna, ha jobban tanulok a gimiben. De a zenekar és a gimnázium egyre nehezebben volt összeegyeztethető. Sokat lógtam, és a vizsgákra is csak a legszükségesebb mértékben készültem fel. A zenekar fontosabb lett számomra mindennél. A Neotonnál töltött utolsó hónapokban már valahogy otthon is büszkék voltak rám„ – emlékezett a kezdetekről az Új Évszakok című könyvében Balázs Fecó.

Amikor azonban apja megbékélt a sikereivel, elképesztően nagylelkű, és akkori árfolyamban mérve igen drága ajándékot adott a fiának.

”Édesapám akkor már mindenben támogatott. Ő vette meg az első Hammond orgonámat, ami nélkül elképzelni sem tudtam volna a további pályámat. Tudni kell, hogy akkoriban egy Hammond 250 ezer forintba került. Nem is nagyon lehetett hozzájutni” – írta Fecó.

A fiatalabb olvasóink kedvéért hozzátesszük, annyiból akkor egy kisebb lakást is lehetett venni...

Borítókép: mécsesek és gyertyák a Balázs Fecó emlékére rendezett megemlékezésen a margitszigeti Zenélő kútnál, ahol dalai szólaltak meg 2020. december 5-én