Fodor Zsóka: hiányzik az életemből egy gyerek

Nehéz elhinni, hogy 79 éves és a külseje sem ezt tükrözi. Mi a titka?

Ez egyrészt genetika, másrészt nem nyűttem el az életem. Tizennégy éves korom óta dohányoztam, de 50 év után letettem a cigarettát. A Magyar Tudományos Akadémia felhívott, hogy konferenciát tartanak, beszéljek róla. A szépségápolásra semmi időt nem fordítok, örülök, ha néha eljutok a kozmetikushoz. Nem krémezem magam, de szappan főiskolás korom óta nem érintette az arcomat. Fodrászhoz hetente járok, ugyanis utálom megcsinálni a hajam magamnak. Régóta műkörmöt viselek, ami eleinte gondot jelentett a Barátok köztben, hiszen nem illett az általam megformált karakterhez – mondta a színésznő a Borsnak.

Azt tanácsolom minden velem egykorúnak, hogy soha ne öltözzön úgy, ahány éves. Nem szabad hirdetni a korunkat a ruházatunkkal. 

Járjunk társaságba, sétáljunk rengeteget, keressünk olyan nyugdíjasklubot, ahol kártyáznak, táncolnak. Ez fitten tartja az embert.

Nem csak az, a rekedtes hangszínem szintén az egyéniségemhez tartozik. Hangszálödémával operáltak, de azt nem mondta meg pontosan az orvos, utána mennyi ideig kell kímélni a hangszálaimat. A műtét után másfél héttel játszottam, és mivel nem volt jó a mikrofon, végigordítottam az előadást. Ettől ilyen rekedtes a hangom.

Mennyire azonosítják Magdi anyussal?

Ez a dolog kezd kopni, de néha utánam kiabálnak, megállítanak.

Minden jót, ami az életemben van, a Barátok köztnek köszönhetek. Sőt az édesanyám utolsó boldog éveit is. Nagyon kötődtem hozzá, már rég elköltöztem volna tőle, már rég kiléptem volna a sorozatból, de anyu szerelmes volt Magdi anyusba.

Ha valamilyen rendezvényre mentünk, pár lépéssel mögöttem jött. Halálosan büszke volt, ha az emberek megtorpantak vagy kitárgyaltak, amikor megláttak. Egyébként a világon semmiben nem hasonlítottam Magdi anyusra. Nincs gyerekem, nem vezetek háztartást, nekem úgy kellett a sorozat elején megmutatni, hogyan kell megfogni a felmosófát. Amikor anyukám elment, eldöntöttem, kiszállok a sorozatból. Élvezni akartam a munkám gyümölcsét, más lakásba költözni, utazni és angolul tanulni. Akkor még azt hittem, lesz időm könyvet írni. Az angol nem ment, a könyvírás sem jött össze, de az utazás igen. Már nem vállalnék el napi sorozatot. Mindennél többet ér, hogy mondhatok igent vagy nemet egy felkérésre. Ez óriási szabadságot jelent.

Gyakran utaznak együtt Schmuck Andorral. Honnan ered a barátságuk?

A sorozat minden 1000. epizódját nagy bulival ünnepeltük meg. Az egyik ilyen alkalomkor késve érkeztem a helyszínére, már minden asztal foglalt volt, csak Andor és a barátnője mellett maradt hely, így oda ültem. Andorral sokat beszélgettünk, ezerféle témánk volt. Egyszer csak megjelent egy fiatal újságíró, és megkérdezte tőle, honnan ismerjük egymást. Mielőtt megszólalhattam volna, azt mondta: ideje felfedni a titkot, Fodor Zsóka az én édesanyám. Szegény újságíró elrohant, címlapsztorit akart írni. Attól kezdve valahányszor összefutottunk, a karját széttárva mondta nekem, hogy anyám, én meg neki, kisfiam! Számot cseréltünk, azóta az én drágám bejárta velem a fél világot. Elvitt Kairóba anyák napján. Mindig megnézte, hogy ne legyen nálam a pénztárcám. Nagyon hálás vagyok a jóistennek, hogy Andort küldte nekem. Egy kezemen meg tudom számolni, ki az, aki érdek nélkül szeretett engem. Tényleg úgy bánik velem, mintha én szültem volna.

Hogy éli meg az egyedüllétet?

Nem mondhatom, hogy maradéktalanul boldog vagyok, hogy nem nyomaszt az egyedüllét, bár ez csak addig van így, amíg le nem megyek az utcára, mert ott rengeteg szeretetet kapok.

Nem bántam volna, ha a sors megajándékoz egy gyerekkel. Vannak boldog napjaim, de ha belegondolok, többször vagyok szomorú, mint vidám. Nem szeretem az ünnepeket.

Megfogadtam, szenteste nem fogadok el meghívást, mert az a családé. Ha eszembe jut, hogy jövőre 80 éves leszek, akkor is elkeseredek. Tudomásul veszem, de nem tölt el örömmel. Utálom, ha azt mondják, Zsóka néni. Amikor 70 lettem, kiutaztam Cambridge-be a barátnőmhöz. Szerintem meg fogom kérni Andor fiamat, hogy a 80. születésnapomon menjünk el külföldre.