Üdvözlet a Kilimandzsáró csúcsáról

– Kittenberger Kálmán könyvein felnőve mondhatom, hogy gyermekkori álom volt számomra a Kilimandzsáró meghódítása. Idén januárban jött el az idő arra, hogy megvolt az akarat, s az anyagi háttér is ahhoz, hogy elutazzak Afrikába régi munkatársak, barátok társaságában, akikről kiderült, hogy hasonló álmokat dédelgetnek. Korábban az Alpokban, a Kárpátokban és a Tátrában túráztunk együtt, most azonban összefogtunk, s egy nagyobb fába vágtuk a fejszénket – mondta el Tollas Ferenc, aki szuahéli köszönéssel, egy hatalmas djambo-val üdvözölte a gyermekeket az előadáson a Bán Aladár-iskola ebédlőjében.

Előzetesen azt hittük, hogy viszonylag könnyű lesz, hiszen mindenki feljut a Kilimandzsáróra. A helyszínen aztán kiderült, hogy ez nem egészen így van. Kérdéses ugyanis, hogy kinek miképp reagál a szervezete ilyen magasságban, ahol jóval kevesebb oxigén áll rendelkezésre. Végül két hegyet másztunk meg az utunk során, a 4562 méter magas Meru és az 5900 méter magas Kilimandzsáró tetejére jutottunk fel sikerrel – mesélte Tollas Ferenc.

Az előadáson kiderült, a sikerhez nagy szükség volt az alapos, közel egy éven át tartó felkészülésre is, amelynek keretében főképp az állóképesség fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, hiszen egy viszonylag hosszú, tíznapos expedíción erre van a legnagyobb szükség.

– Egy igazi testi és lelki utazás volt számomra Afrika, ahol nagyon sokat tanultam. Pozitív érzésekkel tértem haza, s olyan tapasztalatokat szereztem, amit a mindennapokban is jól tudok hasznosítani. Igaz tehát a régi mondás, hogy a Kilimandzsáró egy varázshegy, amely megváltoztatja az embert – jegyezte meg Tollas Ferenc.