Útinapló

2022.11.05. 11:00

Itáliai mozaikok 5. rész

A skorpió látogatása, reggeli séták, aztán ciao, Itália, de azért jön egy kis visszaesés.

Hegyi Zoltán

Egy olaszországi utazás kiapadhatatlan élményforrás lehet

Fotó: Hegyi Zoltán

November 1. 

Ha valakit nem vet fel a pénz, de olaszországi utazása során nem szeretné, hogy aranyáron kelljen bepréselnie magát egy cellába, és a parkolással szórakozzon órákig, lehetőleg kerülje el a városi szállásokat. Erre számtalan lehetőség kínálkozik, remekül kiépített „falusi, mezőgazdasági szálláshelyrendszer” működik, festői környezetben, vendégszerető helyi arcokkal, ahol egy tágas, különálló lakrészből a küszöböt átlépve egy olajfaligetben találja magát az utazó, esetleg mindjárt egy medence partján, ahonnan rálát a meghódítandó városra, ahová majd besétál, bebuszozik, ahogy kedve tartja. Utunk során majdnem mindig így tettünk, például a csodás Spoleto esetében is. Az említett küszöb persze néha tartogathat meglepetéseket is. 
Magam úgy vagyok vele, hogy a sajnos egyre ritkuló kül­földi utazásaim során korán kelek. Mire a családom éledezni kezd, már vissza is érkezem a reggeli sétámból, megismerkedtem néhány halásszal, újságolvasás közben megittam egy eszpresszót, bevásároltam és megpucoltam a halakat. Ez történt most is, csak a halakat lecseréltem egy középkori falu főterére. Előtte azonban a hajnali derengésben a bejárati ajtó előtt megmozdult valami a földön. Mint azonnal kiderült, szerencsére szokásomtól eltérően nem mezítláb botorkáltam bele a reggelbe, ugyanis az állat a baglyokkal ellentétben pontosan az volt, aminek látszott. Égnek meredő farkinca, némi cirregés, szapora léptek. Tehát egy skorpió. Aztán reccs. Az van ugyanis, hogy többnyire felelősséget érzek minden érző lényért, és igyekszem szorgalmasan gyűjtögetni a karmapontokat, de néha kivételt kell tenni. A szabály erősítését ezúttal a skorpió jelentette, ugyanis nem szerettem volna, ha a következő randink az ágyban történt volna. Arra kísérletet sem tettem, hogy kivezessem a házból, mint általában teszem különféle rendű és rangú, betévedt tücskökkel és bogarakkal, mivel a skorpió bizonyos tekintetben olyan, mint a medve, nem játék. Egyszer Dalmáciában találkoztam már egy példánnyal, de az akkor már egy ideje elhunyt, ez viszont felettébb élénknek tűnt. Egészen a diszkrét reccsenés pillanatáig. Amitől persze kissé vacakul éreztem magam, de aztán elmúlt. 

November 2. 

Aztán, mivel a nagyon jó is elmúlik, véget ért Umbria felfedezése, de itthon is nagyon jó, tehát mégsem múlik el minden soha, vagy mi. A biztonság kedvéért azért elnyújtottam Olaszországot, és miután befejeztem Stanley Tucci pompás könyvét, rámentem Bárkányi Noémi Ciao, Itália! (Ötven érdekesség Olaszországról) című kötetére. A szerző hozzám hasonlóan erősen fertőzött italomán, és szerencsére van ideje egy Olaszországgal foglalkozó blogot szerkeszteni és teleírni. Igazi rajongó, aki élete első önálló fizetéséből vásárolt egy Eros Ramazzotti-kazettát (remélem, megtartotta, ez most újra nagyon megy, Neil Young is kazettára rögzítette új, hamarosan megjelenő lemezét), ezért aztán meg kellett tanulnia olaszul, és innentől fogva az arra érzékenyeknek nincs megállás, jön a kultúra, a művészetek, a konyha. Ezt is ismerem, olaszból érettségiztem, aztán nem barátkoztam olyanokkal, akik kanálra tekerték a spagettit, és egyszer még egy öreg Alfa Romeót is vettem, pedig mindenki óva intett tőle. Lehet, hogy ez Bárkányi Noémitől sem áll távol, mindenesetre láthatóan az olasz technikai vívmányok is kivívták érdeklődését. 
A párhuzamokat meg csak azért vonogatom most, mert könyvében még egy ilyen szenvedélyes olaszbolondnak is tud újat mutatni, a mű kezdő darabjában említett toszkánai szivarsodró nők sorsáról és a napjainkban működő szivargyártásról semmit nem tudtam. De arról sem sokat, hogy mi köze volt a Beretta fegyvergyárnak Leonardo da Vincihez, vagy éppen fordítva. 
És mivel a szerző érdekfeszítően ír, az ötven fejezetből azok sem unalmasak, amelyek tartalmával tisztában voltam. A kávétól a moziig, a rejtett Velencétől a szicíliai lagúnákig (bizony, nem cseréltem fel), a Mediciektől Dantén és Vivaldin át Savonaroláig, a csodás olasz gesztusrendszertől a hetvenes évek politikai és társadalmi káoszáig terjed a skála, a tempó igazán olaszos, Enzo Ferrari is élvezné.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában