Na, majd most szebb leszek és erősebb

Aki meg "csak" élné a mindennapjait, nem fér oda egy-egy géphez a teremben, vagy éppen négyen állnak felette azzal a frappáns kérdéssel, hogy: "Sok van még?", vagy "Beszállhatunk?". Ha meg "Nem, egyedül edzek." és "Igen, sok van." a válasz, természetesen a már hosszú évek óta tréningező edzőtárs a faragatlan. De nincs ebben a történetben jó vagy rossz, ám jó lenne, ha az újak is betartanának néhány szabályt, hiszen egy kiadós ebédet sem kapucsínóval nyitunk. És igen, a rutinosabbak is elkezdték valahol.

Ha új életet kezdünk, és edzőterembe vet bennünket a sors, az első és legfontosabb az, hogy köszönjünk. Aztán, ha tényleg komolyan gondoljuk, kérdezzünk meg egy hozzáértőt: személyi edzőt, tesitanárt, sportolót, hogy mivel kezdjük az edzéseket. Vannak nagyszerű edzésprogramok a világhálón, és nyomtatásban is, keressük, lapozzuk. Legyen normális edzőcuccunk, nem elegáns, amikor utcai szettben ülsz le bicepszezni, ráadásul a többiekkel szemben sem korrekt. Törölköző, frissítőital sem árt, és nyugodtan tusoljunk le utána, benne van a bérlet árában.

Ha eltelik egy hónap, majd egy újabb, és maradunk, az kezdetnek nagyszerű, azonban ne adjuk fel akkor sem, ha nincs kedvünk menni. Menni kell! Heti három-négy alkalom esetén van értelme bérletet váltani. Ne féljünk a súlyoktól és a kardiós edzésektől, mert minden mozgásforma jó. Végül, de nem utolsósorban: sosem késő elkezdeni!