Újszerűen régi gazdaságok - A panorámás bociboldogságtól az újra közösségi térré tett fás legelőig (videó)

A borjak a legelőkön futkároznak

A zirci ciszterci apátság templomtornyaira és a Kőris-hegyre látnak nagyesztergári rétjeikről a Boldog Boci Tanya legelőjén szabadon futkározó borjak és tehenek. Karkus András és felesége, Zsuzsa szarvasmarhákat tart. A férfi számítógépes munkát végzett korábban, ma már ikerborjak világra jövetelét is gyakorlottan megoldja egyedül. Fajtaválasztáskor úgy gondolkodtak, hogy a jó húsformákat, az izmoltságot, a növekedés ütemét a bika örökíti, és ha emellett a borjak bőséges tejhez jutnak, akkor minden adott lesz a jó minőséghez. Ezért a marhák Rolls-Royce-ára, a Blonde d'Aquitaine-re esett a választásuk. Zsemleszínű, nagy tömegű, hosszú, magas, akár másfél tonnásra megnő. Gyors a súlygyarapodása, márványozott a húsa, a zsír egyenletesen oszlik el benne, így mondhatni tányérra tenyésztett. Bikát ebből a fajtából vásároltak hazai tenyésztőtől. Így a felsorolt jó tulajdonságok, az előnyös testfelépítés jellemzi a borjakat. Anyaállatnak magyartarkákat tartanak, mert sok a tejük, az eléggé zsíros, és jól érzik magukat a Bakonyban. A teheneket nem fejik, a borjak mellettük futkároznak a legelőn, így a növendékek fél év alatt öt-hatezer liter, hasznos tápanyagokban gazdag tejet fogyasztanak el. Ennek köszönhető rekord súlygyarapodásuk és a kiváló húsminőség. A féléves borjú húsát értékesíti a család, közvetlenül saját vevőkörének. 

Emberbarát megoldások

A fás legelőt, ahol egykor édesapja pásztorkodott Olaszfalu határában, megint olyanná varázsolta Varga Antal, amilyennek gyerekkorában megismerte. Nemcsak saját örömére, bárki besétálhat a Zöldág Lovasudvarba, gyönyörködhet a Tési-fennsík felé nyíló panorámában. Ez tölti fel manapság a férfit, nyugdíjasként visszakanyarodott gyökereihez bankárkarrierje után. Tart pár malacot, akárcsak birkákat, kecskéket, amelyek a lovakkal együtt szabadon legelnek. Lovakat már korábban vett, régóta azokon járja a bakonyi tájakat. „Csak, ami ide illik" – jegyezte meg sommásan, hozzáállását érzékeltetve a gazda annak kapcsán, hogy a földeket, amiket 2015-ben megvett, hogyan hozta rendbe. Meghagyta a tájba illő öreg fákat, a ligetes részek kialakítása érdekében azonban szinte dzsungelt kellett kipucolni, sűrűn benőtt bokros részeket, hogy megint a hajdani fás legelőket idézze a terület. Azokról tudni kell, hogy ma már szakirodalma van, milyen praktikusan lehetett rajtuk gondozni a jószágot, ugyanakkor a közösségi élet önmagukat természetesen fenntartó színtereinek számítottak. Ma a Varga Antal tulajdonában lévő egy nyitott közpark. Ajándék a közösségnek eleinktől – így véli. „Szép, mint kiskoromban" – fogalmazta meg röviden a lényeget. Kecskesajtot készít feleségével, internetről tanulta, hogyan kell.

Földtörténetről mesélő dűlők

A karós bakműveléstől a lépcsős teraszokig, a tengermélyi vulkánkitörésektől a szőlőskerteken át vezető sétáig érdemes felidézni a Badacsonyi borvidék történetét, amely a mai embernek nemcsak a poharát tölti meg ajándékkal, hanem feltöltődést biztosító látványt is kínál. Földi Bálint Szent György-hegyi borász szívesen mesél arról, hogyan alakítja a tájat a szőlő, milyen látnivalókat nyújtanak az ültetvények formálta dűlők. Arról szintén, hogy a Balaton északi partján a tó jótékony hatású a szőlő növekedésére, kiegyenlíti a klímát: télen egy-két Celsius-fokkal melegebb, nyáron hasonlóképp hidegebb van a környéken. A szőlő egy ellenálló kúszónövény, de azért a hőmérséklet-kiegyenlítő hatásnak örül. Emlékeznek még rá sokan, amikor 1986-ban az idősebb ültetvények a tartós fagy miatt kipusztultak, a kéknyelű nagy részét elvesztették a gazdák. A fennmaradó tőkék révén azért sikerült megmenteni ezt az őshonos magyar fajtát a vidéken. A klíma mellett pedig a talaj adottságai befolyásolják jelentősen a szőlőművelést és így a borkészítést is – az itt szintén hozzájárul a hőkiegyenlítéshez. Ugyanis a Badacsonyi borvidéket tanúhegyek, bazaltvulkánok alkotják. 

A Bakonyban otthon van a krumpli

Sokkal kevesebb krumpli termett tavaly a szokásosnál, csak a fele a máskor betakarított mennyiségnek. A nyári aszály volt az oka. Türelem kellett, nem lehetett kapkodni a felszedésével. Hoffer Ervin zirci burgonyatermesztő azt is tapasztalta: felértékelődött a krumpli, sokkal többen keresik. Egyébként is az egyik legolcsóbb alapélelmiszerünk, szeretjük sokféleképp elkészíteni, így egyszerű a matek: sokan spórolnak az energiaárak miatt, és még többet fogyasztanak. „Miért híres a zirci krumpli? Mert a Bakony a hazája" – állítja. Magyarázata alapján a magasabban lévő, hűvösebb vidéken ugyan később tudják vetni, és a hidegebb talajban lassabban kezd csírázni, ugyanakkor jól érzi magát, megfelelő körülményeket talál. A paraszti tapasztalatnak, bölcsességnek köszönhetjük szerinte, hogy rájöttünk, szereti a kötött, kissé savanyú barna erdőtalajokat, amelyek tápanyagban gazdagok, s azok bekerülnek a termésbe. Ugyan a bakonyi burgonya kinézete nem a legmutatósabb, de nagyon finom, jól tárolható. Minősége kiváló. 

Pitypalattyoló csibék Cseszneken

Csipogás helyett pitypalattyol, innen ered a fürj népies elnevezése. Jól tudják ezt a cseszneki fiatal szülők, akiknek otthonában több száz csíkos, pöttyös csibe, pitypalatty adja ki a rá jellemző hangot. Családi program, hogy reggelente, hajnali ötkor két gyermekükkel együtt megforgatják a keltetőben a parányi, foltos tojásokat. Kolozsvári Árpád és felesége, Kata régóta szeretett volna gyümölcsökkel, állatokkal foglalkozni, nemcsak a kertjükbe betérő őzekkel. Többek közt birsalmát, rózsát, ibolyát, rozmaringot, körtét, szilvát, földimogyorót is feldolgoznak. Az alig több mint nyolcgrammos fürjcsibéket kikelésükkor figyelik, Bendegúzzal és Borókával a kifutós madárházba is kijárnak, ahol kapirgálásra bőven biztosított a hely. A házaspár főként feldolgozva értékesíti a fürjtojást. Füstölve, főtten, pácolva, olajos és paradicsomos szószban kínálják, krémesebb az íze a tyúktojásénál. Fűszereket szintén maguk termelnek termékeikhez. Azokkal azt a családias szeretet akarják átadni, ami gazdálkodásukat jellemzi, miközben élvezik a halk csicsergést, főleg a csibék étkezésének zajait, a kaparászást. Mosolyogva nézik, ahogy szétterülve alszanak, szárnyaikat próbálgatják. Létezésüket mókás csodaként szemlélik.

Abrak nélkül is jóllakik a marha

Gabonatermelés helyett illatos szénát adó kaszálók, egy kevésbé ismert francia marhafajta, abrak nélküli takarmányozás – ez a három megoldás teszi különlegessé a Hanich család legeltetésre alapozott borjúnevelését. A Kardosrétnél lévő gazdaságban szakítottak a bevett szokásokkal, és egy régebbi hagyományhoz tértek vissza: bakonyi területeikhez, a körülményekhez jobban alkalmazkodnak. Ez így ráadásul hatékonyabb, ennek következtében jövedelmezőbb. Őseink idejében ugyanis a Bakonyra az erdőgazdálkodás, a legeltetésre alapozó állattartás volt jellemző. Az aubrac fajta pedig a hegyvidéki kitettebb, köves talajú részeket is jól hasznosítja, búzaszínű a szőrzete, feketék a körmei, szarvvégei, füleinek körvonalai. Jellegzetesek erős lábai. Jól érzi magát a Bakonyban, könnyen ellik, ezért a gulyában hagyják a teheneket, s mivel jó borjúnevelők, borjúóvodáztatásra sincs szükség,  már több generáció abrak nélkül nőtt fel. Szakaszos a legeltetés, más-más völgybe, rétre engedik a csodás bakonyi tájakon az állatokat, és télen sem kell istálló a marháknak, akkor is csak réti szénát kapnak. A gazdaság bevételének nagyobb részét a szénaértékesítés adja. A gabonatermesztéssel már korábban felhagytak, százhatvan hektárjuk harmada legelő, a többi kaszáló.