Legendás tanáregyéniségek határozták meg a zirci alma mater szellemiségét

Negyvennyolc fős volt az osztály, hat halottjuk van, négy osztályfőnökük volt, Németh Lajos, Eötvös Pálné, Bagoly László és Jeney Ilona. A gimnáziumot 1962-ben alapították, kezdetben az általános iskola, majd az apátság adott otthont, az új épületet 1969 szeptemberében avatták. Az első években az általános iskola igazgatója Barna Lajos látta el a vezetői feladatot, majd a harmadik évtől a pápai Türr gimnáziumból érkezett Csudai Bertalant bízták meg az igazgatói teendőkkel.

A két főszervező, Andrásiné Cuhavölgyi Klára és Répás Tibor az apátság díszudvarában várták diáktársaikat, eljött az egykori igazgató és két tanárnő, Jeney Ilona és Árpásyné Kiss Lenke. Bejárták a régi kedves helyeket, az arborétum filagóriájában Csaba Ferenc elmondta saját versét, mintegy jelentésként osztályfőnöküknek. Az egész napot együtt töltve felidézték emlékeiket az órákról, csínyjeikről, legendás tanáregyéniségekről, kitört ablakokról, ahol a bajt nem a huzat okozta, a ballagás előtti utolsó latin óráról, a focimeccsekről, melyek kárát a gesztenyefák látták.

Csudai Bertalan a nevezetes találkozó kapcsán Pál apostol leveléből idézett: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Felvetette, érdemes lenne évkönyvben megörökíteni a kezdeteket, amikor összejött egy csodacsapat, fiatal tanárokból és az akkori nagyközségben végre történt valami, elindult egyfajta szellemi pezsgés. Tudni kell, Zirc fejlesztését évtizedekig nem támogatták, mert klerikális fészeknek bélyegezték, az igazgatónak harcolni kellett, hogy a gimnázium neve ne Münnich Ferenc legyen. Jeney Ilona Bécsből utazott a találkozóra. – Fiatal pedagógusként szűk volt számomra a tankönyv, meg akartam váltani a világot, tiszta, ártatlan tekintetek néztek vissza rám, most elhoztam magammal a szívem és itt is hagyom, mondta.

Volt diákjai szeretettel idézték fel az általa szervezett szombati teadélutánokat, de a legendás hírű, akkor kezdő fiatal Hajnóczy Gábor tanár úr – akibe a fél osztály szerelmes volt – művészettörténet-, és a pár évvel náluk idősebb Kiss Lenke tanárnő latin-, filozófia-, dr. Mitinszky Rezsőné oroszóráit, Tóth Gyuláné Emi néni kémia-, Nádasi Elemér dísznövény termesztési magyarázatait, a Bakó házaspár kemény, békaügetéssel tűzdelt testnevelés óráit. Volt, aki arra emlékezett, „parasztgyerek” lévén azt érzékelte, tanáraik a kommunista légkör helyett egy más szemléletet vittek az új iskola falai közé, Jeney tanárnőnek köszönhetően másként látta, látja a világot, nélküle nem jutott volna tovább az életben.

Egy kis faluból bejáró elmondta, Jeney osztályfőnök irodalomóráit ájultan hallgatta, mert fényévnyi távolságokat mutatott s az Alma Materben széleskörű látásmódot, tudást kapott útravalóul. Répás Tibor vetítettképes fotó összeállítással mutatta be a település 1968-2018 közötti változásait, fejlődését, majd játékos totóval vizsgáztatta diáktársait, mennyire emlékeznek a régmúlt időkre, a tesiórán megijedt és fejre esett társukra, a szabadtéri latinórákra, a borzavári téesz zárszámadáson bemutatott kulturális műsorukra és más komoly, vagy mulatságos történésekre. Tanáraikra és társaikra, akik nem élték meg a jubileumi találkozót, gyertyagyújtással emlékeztek, az est zárásaként pedig a ciszterci bazilikában szentmisén imádkoztak lelki üdvükért.