születésnap a száraz novemberben

2018.11.18. 07:00

Viadukt csoport: Az élet az alkohol után kezdődik

Van élet az alkohol után is, sőt, akkor kezdődik! Egy napon le kell tenni a poharat. Az út odáig kőkemény, de elhatározás kérdése.

Kovács Erika

Abban, hogy az ember valóban megszabaduljon szenvedélyétől, ami szó szerint gúzsba köti, rengeteget segíthet az, ha érzi, tudja, van, aki meghallgatja, akinek a példájából tanulhat, aki ugyanolyan, mint ő, és nem kíséri megvetés az utat, amit bejárt, így vélekedik János, aki a veszprémi Anonim Alkoholisták csoportját, ahogy ők nevezik magukat, a Viadukt csoportot vezeti.

Kerek évforduló

Tízéves működésük alkalmából, amit a csoport születésnapként ünnepelt meg, mi is meghívást kaptunk a minap.

- Mekkora egybeesés! Éppen a száraz novemberben van a születésnapunk – jegyzi meg egy nő, utalva arra, hogy az idén is, országosan meghirdetett száraz november célja, hogy minél többen tegyék le a poharat legalább egy hónapra. Úgy mondja aztán, akinek sikerül, jó esélye van arra, hogy később sem nyúl pohár után, vagy legalábbis ritkábban. Hozzáteszi, idén a száraz november középpontjában a nők állnak, mert sajnos egyre több nő van az alkoholisták között.

Illusztráció: pixabay.com

A csoport találkozóján hatalmas torta jelzi az asztalon a kerek évfordulót. A terem zsúfolásig megtelt, megközelítőleg százan lehetnek, nagyjából fele-fele arányban nők és férfiak, köztük sok a fiatal. Ahogy érkezünk, barátsággal fogadnak, hellyel kínálnak, ezzel jelezve, aki ismeretlenül is jön, jó szívvel, szívesen látják. Utalnak rá, itt őszintén, kendőzetlenül beszélnek egymással tapasztalataikról, a megoldásokról, illetőleg a család szerepéről. Az alkoholtól való megszabadulásban esküsznek a csoportterápiára, és itt mindenki egyenlő, álljon bárhol is a társadalmi ranglétrán. Senkit nem gúnyolnak ki, senkit nem taszítanak ki, meghallgatják és megértik a másikat, egymás életéből, példájából tanulnak, abból, ha a másiknak sikerült, akkor nekem is sikerülhet, ezzel erőt adva önmaguknak, társaiknak.

Alkohol nélkül

János, aki harmadmagával alapította a csoportot egy alkohol miatti kezelés után, és ma már a csoport addiktológiai konzultánsa, szemlátomást megindulva beszél arról, mennyire büszke saját erejére, amivel le tudta győzni önmagát, illetve az alkoholt, mennyire büszke arra, hogy ezzel az egész élete, magán- és munkahelyi tekintetben egyaránt rendeződött. Örömmel említi, tíz éve, hat hónapja és 29 napja él alkohol nélkül. Nála jó módszernek bizonyult, amikor közölték vele, ne azt mondd, hogy soha nem iszol, hanem arra törekedj, hogy a következő 24 órában nem nyúlsz a pohár után! János 35 éves korától egészen 51 éves koráig ivott, átlagosan két és fél liter bort naponta. Több diplomával rendelkezik, kitűnő karrierje és egzisztenciája volt, feleségével, gyönyörű gyermekeivel szép családban élt, ennek ellenére került a pokol bugyrába az alkohol miatt.

Élete szerencsére rendeződött, mert volt ereje legyőzni szenvedélyét. János felidézte a csoport tíz évét, a regionális és országos találkozókat, mialatt rengeteg erőt merítettek egymásból, a másik életéből. Mindeközben példájukra anonim csoportot alakítottak azok is, akik alkoholisták családtagjai, rokonai, illetve ilyen családban nőttek fel, valamint azok is, akik valamilyen szer rabjai lettek. Arra – ahogy mondja – pedig szavak sincsenek, mennyire jó érzéssel tölti el, hogy a csoport heti többszöri találkozójára mennyien jönnek el, olyanok, akik az út elején járnak, és innen, a többiektől merítenek erőt, és olyanok is, aki már hosszú évek óta megszabadultak az alkoholtól.

Itt bárki megszólalhat, akit a többiek barátságosan a keresztnevén (ettől anonim a csoport), majd szervusszal köszöntenek, aztán ki-ki beszélhet arról, amiről szeretne, vagy felolvas egy számára kedves idézetet, gondolatot, illetve elmondhatja, mióta nem ivott egyetlen korty alkoholt sem, és az évfordulókat, amiket korábbi szenvedélyük nélkül töltöttek el, születésnapjuknak neveznek.

A csoport segítsége nélkül nem ment volna

– Mit kaptam a csoporttól? A legtöbbet, azt, hogy élek! – jegyzi meg könnyes szemmel Zsuzsa, aki elmondása szerint nyolc éve és egy napja nem nyúlt pohár után. Arról is beszél, hogy mennyit segíthetnek a hozzá hasonló embereknek a legapróbb lépések, a feladat is, illetve a rendszeresség a csoportban. Neki például az, amikor kezdetben a találkozóikon kávéfőzésre kérték meg. Úgy fogalmaz, eleinte izgult, amiatt, hogy minden alkalommal képes legyen arra, hogy itt legyen és megfőzze a kávét, ami sikerült, és az ehhez hasonló feladatoktól is tudott fejlődni.

– Nekem az volt a bajom, hogy nem tudtam senkivel sem beszélgetni, itt viszont igen – ezt már József veti közbe, aki 5,5 éve él alkohol nélkül. Márti felidézi, halálán volt már az alkohol miatt, amikor ajánlották neki az anonim csoportot, ahová eljött, ami szerinte az életét mentette meg. A nő hajszálpontosan tudja, hogy 1165 napja nem ivott. Judit bevallja, a csoport segítsége nélkül nem ment volna az, amit elért: 176 napja él alkohol nélkül. Péter felidézi, 1,8 liter vodkát ivott meg naponta, öt év alatt hét munkahelyről rúgták ki, elvették a jogosítványát ittas vezetésért, megjárta a fogdát is, majd büszkén említi, 3229 napja nem iszik. Eszter egy alkoholista rokona, azt javasolja, a jelenlévők vigyék hírét a csoportnak, hogy minél többen jöjjenek és minél többen keressék fel az alkoholisták hozzátartozóinak csoportját is, akik segíthetnek egymásnak, valamint rokonaiknak.

A többiek arról beszélnek aztán, hogy amióta idejárnak, illetve letették a poharat, békesség van családjukban, rendeződött az életük, megtanulták szeretni önmagukat, magabiztosabbak lettek. A legfontosabbnak azt tartják, hogy sikerült legyőzni saját magukat, amihez az itteniek erőt adtak. Erzsi úgy fogalmaz: „Ha rátok nézek, szeretetet, hálát és biztonságot érzek”. A csoport tagjai végül körben állva, egymás kezét fogva így búcsúznak: „Adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok! Bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok! Bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!

 

Figyeljünk a fiatalokra!

Egymillió regisztrált alkoholista él Magyarországon a becslések szerint, ezenfelül az úgynevezett nagyivók száma megközelíti a másfél milliót. Sajnos évente 30 ezren halnak meg hazánkban olyan betegségben, amelynek kiváltó oka az alkohol lehetett. Ezzel szemben a franciáknál, akik a magyarokhoz hasonló mennyiséget isszák meg, jóval kevesebben halnak meg emiatt, ami vélhetően a kitűnő minőségű alkohol fogyasztásából adódik.

Évente 14 liter 96 százalékos alkoholnak megfelelő italt iszik meg a magyar fejenként, a számításban a csecsemők is benne vannak, ez ötszázalékos sörben 260 litert jelent. Sajnos az alkoholt rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztók körében egyre több fiatalt is lehet látni. Az alkoholisták zöme viszont nem az árokban fetrengő vagy dülöngélő ember, hanem tisztességesen, különféle, gyakran magas beosztásokban dolgoznak, akiken napközben nem látszik, mekkora bajban vannak, derül ki a statisztikákból. Szakértők szerint az alkoholizmusnak lehetnek társadalmi, érzelmi, genetikai okai, ezekben keresni a valódi okokat és ezekre hivatkozni azonban nem érdemes.

Az alkoholbetegségből nem lehet kigyógyulni, viszont azt tudni kimondani, hogy alkoholista vagyok és tíz éve nem ittam, ez már szép eredmény. Ez történt az Anonim Alkoholisták Csoportjában is: keresztneve után mindenki kimondta, hogy alkoholista, és örömmel tette hozzá, hogy mióta nem ivott. Azt látni lehetett, hogy a sorstársak találkozásának, őszinte beszélgetéseinek mekkora ereje van.

Kovács Erika

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában