Átélni a húsvét csodáját – Zsednai Józsefné várpalotai evangélikus lelkész gondolatai az ünnepről

Nagyon nehéz dolguk van a lelkészeknek, amikor nagypénteken és húsvétkor prédikálnak. Azt hihetnénk, hogy egyszerű elmondani a bibliai történeteket, de azokat olyan meggyőzően és hittel előadni, hogy a templomban lévő hívek elgondolkodjanak rajta, nagyon nehéz. A keresztény felekezetekben a papok az ünnep lényegéről, Jézus haláláról és feltámadásáról prédikálnak, de sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, a keresztény gyülekezetekben sem.

Olykor még a hívekben, a keresztény gyülekezetekhez tartozó emberekben sincs feltámadáshit. A templomból kijövő emberek elenyésző százaléka hiszi a feltámadást. Miért is hinné azt, ami hihetetlen? Belegondolok abba, milyen lehet egy nem hitben nevelkedő embernek találkozni ezzel a ténnyel, hogy Jézus meghalt és feltámadott. Isten fia a földre jött, értem jött a földre. Ne is várjuk el senkitől, hogy ezt elhiggye, mert ép ésszel nem lehet elfogadni. Megdöbbentő volt számomra, amikor a korábbi gyülekezeteim egyikében azt hallottam egy templomba járó asszonytól, amikor az önkormányzat a temető kerítését, kapuját csináltatta: Csak nehogy ráírják azt, hogy feltámadunk. Mindenki megdöbbent, amikor ezt az asszony a templomban kijelentette. Miért? Azt mondta, látott egy exhumálást (az elhunyt maradványainak sírból kiemelését – a szerk.), és az­óta neki senki ne mondja, hogy van feltámadás, mert abból már nem lesz test soha. Egy exhumálás teljesen semmissé tette a hitét, rádöbbentette, hogy ez számára mesevilág.

Zsednai Józsefné olyan családban nőtt fel, ahol látta szülei hitét, akik mindkét fiukat gyerekkorukban eltemették, a dupla gyászt hordozták. Édesanyja, ahogyan közeledett az élete vége, egyre inkább arra készült, hogy találkozik a fiaival. Nem az idő gyógyította a gyászt, hanem a találkozás reménysége.

Ahogyan a feltámadást, úgy a halált sem tudja elfogadni az ember. Nem tud vele mit kezdeni. Azt mondjuk, hogy Jézus a halálával megváltott minket a bűntől, a gonosztól és a haláltól. A bűnt és a gonoszt sajnos elfogadjuk, azzal együtt élünk, benne vagyunk mi is, gonoszságra gonoszsággal válaszolunk, de a halált nem tudjuk elfogadni. Mit mond a szülő a gyereknek, mikor meghal a nagyszülő, hol van most? Felnézel az égre, ott van a csillagok között. Ott van a mennyországban. Honnan tudja? És ha a nagymama és a nagypapa sose akart oda menni? Csak a kereszténységben van válasz erre, nagypéntek és húsvét, csak ebben a csodálatos ünnepben tudjuk ezt átadni. Nem a mesében, a csillagokban kell hinni, hanem itt van életünknek megoldása. Így még a halálnak is van értelme.

Nagypéntek és húsvét, Jézus halála és feltámadása nem választható külön. Az ember meghatódik a nagypénteki történeten, és azt gondolja, minden rendben. De nem elég a könnyes meghatódottság, ez még nem mélység, nem hit. Ha meghatódom nagypénteken, attól még kétségbeesem szeretteim halálos ágyánál. Amikor a lélek kezd sírni rajta, az más.

Az evangélikus espereshelyettes Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán című versét idézte: „Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved, / a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed / könnyesen, aggódón búsan, amint van, / s keresd a Krisztust, keresd a sírban! / Nem, úgysem fogod megtalálni ottan. / Eléd fog állni feltámadottan.” Az ember elindul Krisztust keresni, és nem a halottat fogja megtalálni. Ez a húsvét csodája, amit át kéne élni minden húsvéti ünnepen minden hívőnek.

A feltámadást hinni a hívő embernek is nehéz. A Szentlélek Isten ébreszti fel, erősíti meg a hitet, azt örökíteni nem tudjuk. A keresztelésnél a keresztszülők ígéretet tesznek, hogy segítik a megkeresztelt gyermeket hitben nevelni, tanítják, vezetik, de Isten az, aki a hitet felébreszti, megerősíti.

Hihetetlen, hogy ez működik, a hit él, de így van. Amikor tragédiák közepette látjuk a keresztény embereket, hogy emberfeletti erővel és békességgel élnek, akkor átélhetjük, hogy itt valaki munkálkodik. Vannak az ember életében olyan időszakok, amikor minden pusztulni látszik, és nem marad semmi. A héten tűzvészben elpusztult Notre-­Dame-ban megmaradt a kereszt és az oltár. Van, amikor az ember életében is csak a kereszt és az oltár marad. Amikor minden elpusztul, van egy hely, ahova oda lehet menni.

Arról, hogy a várpalotai evangélikus gyülekezetben hogyan készültek húsvétra, Zsednai Józsefné elmondta: advent és böjt minden évben kedves időszak, hagyományos alkalmakat szerveznek, vendégeket hívnak, a böjti időben idén két lelkészt és egy civil előadót. A harmadéves evangélikus teológusok virágvasárnap mutatták be a passiót, nagy hatással volt a gyülekezetre.

A virágvasárnapi istentiszteleten a várpalotai evangélikus óvodások virággal, énekelve vonultak be a templomba, családi istentiszteletet tartottak. Nagycsütörtökön és nagypénteken istentisztelet volt, délután passióolvasás. Idén új kezdeményezés a gyülekezetben a keresztútjárás: a hívek a stációk képei alapján egy-egy mondattal, mécsesekkel végigjárhatták a keresztutat, meg-megállva, imádkozva, elgondolkodva.