A világháború áldozataira emlékeztek a pápai egylet tagjai

Németország 1939. szeptember 1-jén kezdte meg Lengyelország elleni támadását. A háború Európában 1945 májusáig tartott, Ázsiában pedig szeptemberben ért véget a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió győzelmével, amelyek a Németország, Olaszország és Japán vezette tömböt szorították vissza. Szakemberek becslései szerint a háborúnak 75 millió halálos áldozata, ebből 40 millió civil volt – idézte fel Kerecsényi Zoltán, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet ügyvivője, önkormányzati képviselő a főhajtáson.

Kerecsényi Zoltán rövid beszédében emlékeztetett, ő és ismerősei szinte már évtizedek óta elzarándokolnak fejet hajtani ezen pápai sírkert katonai kegyhelyeihez a II. világháború befejeződésének májusi emléknapján, „a halott katona már nem ellenség” jegyében. Azonban most úgy gondolták, idén szeptember 1-jén is megteszik ezt, mert sohasem lehet elég emlékezni és emlékeztetni, különösen manapság, amikor újra egyre több szélsőséges, antiszemita-féle jelenségnek lehetnek tanúi az emberek. Majd felolvasta Somogyváry Gyula Harangláb alatt című költeményét.

Hozzátette, a harang az emberi életet végigkísérő fontos szimbólum, a világégés idején rengeteg harang is elpusztult, a magyarországi harangállomány komoly károkat szenvedett. A magyar gazdaság komoly nyersanyaghiánnyal küzdött, a vezetés pedig egyre nagyobb mértékben vállalt kötelezettséget a náci-német hadigazdaság igényeinek teljesítésében. A hadiipar óriási nyersanyagigénye nem tette lehetővé, hogy megfelelő mennyiségű fegyvert gyártson, a szűkülő lehetőségek nyomán új nyersanyagforrás után nézve merült fel többek között a harangok egy részének beolvasztása.

A főhajtáson mécsesek kerültek a Marton László szobrászművész alkotta II. világháborús emlékműre, a szovjet katonai parcella központi emléktáblája elé, valamint a temető magyar és német katonák földi maradványait rejtő sírhelyének emlékkeresztjéhez, emlékkövéhez.