Fél évszázada a szívbetegek szolgálatában

Már korábban is sok gyógyulni vágyó híresség jött erre a páratlan környezetű gyógyhelyre, a balatonfüredi intézetbe, amelynek adottságait a 420 dolgozójával, számos szakmai újítással, 440 ággyal működő, európai szintű ellátást is biztosító kardio-rehabilitációs intézetté fejlesztették. Büszkén említi, hogy az évezredfordulóra Veszprém megye sürgősségi szívinfarktust ellátó kardiológiai centruma lettek, ahol évente mintegy tízezer szívbeteg fordul meg. A professzornak a kardiológia területén számos tudományos publikációja jelent meg magyar és angol nyelven, hazai és külföldi tudományos kongresszusok, konferenciák szervezője és előadója.

Számos feladatra kéri meg egy perc alatt kollégáit a rá jellemző kivételes aktivitással, eleganciával és közvetlen stílusban, miközben fiatalokat meghazudtoló lendülettel veszi kézbe dossziéját, nézi és intézi a napi teendőket. Irodájában minden a praktikumról szól. Minek a hivalkodás? – jegyzi meg.

Főigazgató úr, fél évszázada van az orvosi pályán, több mint negyven éve dolgozik a füredi intézményben, amit 24 éve vezet. Mi a titka?

– 1968-ban avattak orvosdoktorrá a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, és Pápán kezdtem dolgozni a Városi Kórházban. Hamarosan belgyógyász szakorvosként működtem Budapesten, a Központi MÁV Kórházban. Ezután kerültem az Országos Kardiológiai Intézetbe (OKI), majd akadémiai ösztöndíjjal Chicagóban töltöttem fél évet az Illinois University and Medical School kardiológiai tanszékén. Egyesült Államokbeli tanulmányutam után visszatértem Budapestre, az OKI-ba, ahol Gábor György, a klinika főigazgató-professzora azt kérdezte: mit tanultam, hogyan látom, mennyire maradtunk le az amerikaiaktól a klinikai szívelektrofiziológia és a szív ritmuszavarainak kezelés terén? (A szívelektrofiziológiai vizsgálatokkal a szív elektromos működése és a ritmuszavarok pontosabban diagnosztizálhatók és gyógyíthatók). Úgy mondtam, nyolc–tíz évvel.

Erre megjegyezte, nem baj, Gábor, a feladatod lesz, hogy ez ne növekedjen 10–15 évre, hanem a lemaradás legyen csak négy–öt év.

Kollégáimmal, Borbola József és Szatmári László főorvossal gyorsan elindítottuk az új eljárásokat az OKI-ban. Aztán sikeres szakvizsgák, majd a kandidátusi disszertációm védése után Böszörményi Ernő professzor, korábbi füredi főigazgató hívására jöttem Balatonfüredre. Osztályvezető főorvosi kinevezésem mellett feladatom volt a szívelektrofiziológiai vizsgálatok és a végleges pace­maker-terápia elindítása, ehhez a megfelelő műtéti körülmények kialakítása, és a személyzet képzése. Az egyetemi évek után a számos európai és tengerentúli országban szerzett szakmai tapasztalataim sokat segítettek Füreden a klinikai munkámban és a kórházfejlesztésben. Arra is büszke vagyok, hogy a számos fejlesztés mellett 24 éve nincs adóssága az intézetnek.

A kórház rehabilitációs-gyógyászati helyből sürgősségi-kardiológiai központ lett. Ez hogyan sikerült?

– A több mint 300 éves füredi szanatóriumban már korábban is híres orvosok dolgoztak, így az első igazgató főorvos Oesterreicher Manes József, a Görgei Artúrt kezelő Orzovenszky Károly, vagy az Ady Endrét és Rabindranath Tagorét gyógyító Schmidt Ferenc. A második világháború után az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogatásával Debrőczy Tibor igazgatása alatt működő Állami Kórházban indult el a kardiológiai rehabilitáció, ami minőségi változást hozott, és jelenleg is kiemelt tevékenysége az intézetnek. 1996-os főigazgató-főorvosi kinevezésem után az orvoskar és a szakdolgozók egyhangú támogatása mellett közösen fogalmaztuk meg a célokat, az irányt. Ebben részt vettek a kiemelkedő kardiorehabilitációs és kardiológiai tevékenységet végző, vezető főorvosok: Berényi István, Strommer Mátyás, Apró Dezső, Simon Attila, Erdélyi Kálmán, Endersz Frigyes, Pintér István, Faluközy József, Masszi József, Szeles Éva és Tihanyi László. A munkába bevontuk a nővéreket, gyógy­tornászokat, dietetikusokat, pszichológusokat, gazdasági igazgatókat is, köztük Kovács Sándort, Lisztes Imrénét, Törökné Kaufmann Zsuzsannát, Havlik Károlyt, valamint az ápolási igazgatókat, Solymár Ferencnét, Kónya Anikót. Mindannyian az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemében segítették közös terveink megvalósítását.

Az ezredfordulóra számos jelentős szakmai fejlesztést hajtottak végre a már Állami Szívkórház néven működő intézetben.

– Erre nagyon büszkék vagyunk. Ilyenek a szívkatéterezéssel történő klinikai szívelektrofiziológiai vizsgálatok, az ehhez kapcsolódó speciális katéteres eljárások, amelyekkel a gyógyszerekre nem reagáló ritmuszavarokat kezeljük. Emellett a végleges pacemaker és az automata belső defibrillátorok implantációját is végezzük, és elkezdődött a katéteres centrum kialakítása a koszorúér-feltöltéses vizsgálatokkal és stentbeültetésekkel.

Így Veszprém megye sürgősségi szívinfarktust ellátó kardiológiai centruma lettünk.

Az elmúlt 24 év alatt az említett fejlesztésekben Berényi István, majd Simon Attila főigazgató-helyettes, a szakmai tevékenység indításában Apró Dezső, Faluközy József, Masszi József főorvos segítette a munkát. Az intenzív terápiás osztály kialakítását korábban Fehér Csaba, Strommer Mátyás főorvos indította el, a munkát Faluközy József, Fogarassy György, Bujáky Csaba főorvos folytatta. Modernizáltuk a diagnosztikai lehetőségeinket is. Ebben kitűnő szakorvosok jeleskedtek: Mód Ildikó, Endersz Frigyes, Csizmadia Katalin, Simon Attila, Aradi Dániel. Orvosaink tudományos, oktató tevékenysége is szerepet játszott abban, hogy elnyertük az oktatókórház címet is. Végig szoros és jó kapcsolatot tartottunk felettes szerveinkkel, így az Emberi Erőforrások Minisztériumával, az Állami Egészségügyi Ellátó Központtal, annak közép-dunántúli területi igazgatóságával, az országos intézetekkel, az egyetemekkel, a megyei és városi kórházakkal, a hazai és külföldi tudományos társaságokkal, a szakmai kollégiumokkal, a megyei és városi vezetőkkel, akik valamennyien támogatták szakmai törekvéseinket.

Hungarikumnak nyilvánította az intézetet az Európai Kulturális hivatal. Milyen feladat egy ilyen kórházat vezetni?

– Megtisztelő és felelősségteljes feladatokat jelent a kórház vezetőinek. Büszkén tekintünk arra, hogy a hungarikumok között lehetünk.

Mekkora változást hozott életükben a koronavírus-járvány?

– Sokat és felelősségteljesen dolgoztunk. Az igazgatás az operatív törzs által kijelölt kórházparancsnok, Lőrincz János őrnagy és járványügyi bizottságunk rendszeresen ülésezett. Zónákat alakítottunk ki, eljárásrendeket vezettünk be, egykapus beléptető rendszert hoztunk létre. Szűrtük a kórházba belépőket, oktattuk dolgozóinkat a teendőkre, betegeinket a maszkviselésre, a távolságtartásra, a csoportok elkerülésére, a kézmosásra. Idősebb munkatársainkat átmenetileg felmentettük a munka alól.

Már visszaállt az élet a korábbi kerékvágásba?

– Lassan visszaállítjuk az intézet korábbi struktúráját, idősebb kollégáink is visszatérhettek.

Gondolnunk kell egy újabb koronavírus-hullám megjelenésére is. Ezért csökkentett ágyszámmal, készenlétben állunk.

Abban bízunk, ha jelentkezik a fertőzés, az a korábbinál enyhébb lesz. Az ország jól vizsgázott a járvány kezelésében, köszönhetően a korai központi intézkedéseknek, a fegyelmezett lakosságnak. Intézetünkben már korábban feloldottuk a látogatási, kijárási tilalmat, de nem bíztuk el magunkat.

A szakmai fórumokon, így a viziteken, oktatásokon felhívjuk betegeink, dolgozóink figyelmét arra, hogy a veszély még nem múlt el teljesen. Javasoljuk, betegeink a kórházi programok után sétáljanak, élvezzék a csodás környezetet, de a szabályok betartásával óvják saját és mások egészségét.

Mindig a csapatmunkára esküdött. Hogyan sikerült felépítenie a kitűnő gárdát?

– Kedvenc mondásom: „Egyikünk sem lehet olyan okos, mint amilyen okosak együtt vagyunk”. Ezt a közös gondolkodást tartom szem előtt vezetői döntéseimnél is, amit a helyetteseimmel közösen megbeszélünk. Ők a középvezetőket értesítik az aktuális feladatokról, amelyeket a dolgozókkal együtt a legjobb tudásuk szerint végeznek el.

300 éves múlt jeles orvosai a szívkórházban 1702–2019 között címmel könyvet is írt.

– A könyv 300 év korábbi és a jelenlegi, kiemelkedő orvosok munkáját foglalja össze, utóbbiaknál különös tekintettel az európai szintű gyógyító, rehabilitációs és alkotó munkára. Példájukkal utat mutatunk a fiataloknak. A kötet főhajtás elődeink előtt, a múlt értékeit megbecsülve, megörökítve, ötvözve korunk kimagasló értékeivel.

A könyvbemutatón az Anna Grand Hotel zsúfolt dísztermében zongorán életre keltette Frank Sinatrát. Vallja, hogy az ember, „ha nem önmaga, akkor nincs semmije”? Ahogyan a My Way, A magam módján című dal szól.

– Nagy megtiszteltetés volt a telt házas rendezvény. Sokan segítettek a könyv bemutatásában, így a város vezetői, elsősorban Bóka István polgármester, Molnár Judit képviselő, a kiadást vállaló alapítvány elnöke, és a szálloda vezetése, valamint a munkatársaim. Miután vezetői és orvosi munkám mellett a sportolást és a zenélést soha nem adtam fel, jólesett, hogy a bemutatón odaülhettem a zongorához. Eljátszottam egyik kedvenc dalomat, Frank Sinatrától, aki A magam módján című dalban a szívemből szól:

„ha az ember nem önmaga, akkor nincs semmije”.

Rendszeres résztvevője Balatonfüred társasági eseményeinek. Miért tartja fontosnak ezt?

– Szerteágazó munkám mellett örömmel és szívesen veszek részt a város kulturális és sportrendezvényein. Kedvelem az Anna-bálokat is, ahol a kitűnő szórakozás mellett egyszer a sürgős orvosi segítségemre is szükség volt.

Jut ideje a teniszre, amiben korosztályában élvonalbeli?

– Szerintem Balatonfüreden, a Kiserdőben van az ország egyik legszebb fekvésű teniszpályája, és egyre népszerűbbek a Forrás parkban működő pályák is. Füredi barátaimmal és családommal színvonalas páros mérkőzéseket játszunk. Évente Budapesten, az Országos Orvos Teniszbajnokságon is részt veszek, és elégedett vagyok az eredményeimmel.

Ilyen életpályán valószínűleg sok terve, célja van a jövőre nézve.

– Szerencsére az egészségem kiváló, és örülök, hogy a szívkórházban dolgozhatok. A 440 ágyas kardio-rehabilitációs intézet vezetőjeként fontos feladatomnak tekintem betegeink gyógyítását. Sokáig szeretném látni azt is, hogy a feleségem és két lányom boldog, és munkájuk mellett sikeresen, szeretetben nevelik fel négy gyönyörű unokámat.