Steinbach József: Azért vagyunk, hogy erőt, örömöt, biztatást, reménységet adjunk

– Szüleink kisgyerekkorunk óta vittek bennünket istentiszteletre, öcsémmel együtt meghatározó gyerekkori emlékeink közé tartoztak ezek. A vasárnap délelőttünk ezzel telt, mert a szomszéd településen volt csak református gyülekezet, oda átbuszoztunk, és visszafelé gyalog tettük meg a négy kilométert, még télen is. Ez egy gyereknek nem mindig volt nagy élmény, de akkoriban a szülők más módon nevelték a gyermekeiket, mint ma – tekint vissza a múltba Steinbach József. Milyen érdekes, hogy akkoriban zsúfolásig megteltek a templomok, minden tiltás ellenére.

Beszélgetésünk során megemlíti, hogy édesanyja református, az öccsét is reformátusnak keresztelték. Édesapja azonban katolikusként gyakorolta hitét, így a saját lakóhelyükön gyakran vettek részt katolikus misén is. Számára ez szintén meghatározó volt, ebből következően a keresztyén hit, értékrendszer, kultúra élete alapja lett. Szerinte manapság nagyon hiányzik ez a gyerekkori templomélmény a most felnövekvő nemzedék esetében.

A neveltetésből fakadó egyházi kerethez középiskolás korában jutott el, számos területet érintő olvasás, érdeklődő tájékozódás után a Biblia és a keresztyén hit tanulmányozásáig, ami hittel és a lelkipásztori szolgálatra való elhívással ajándékozta meg. Az elhatározás helyére, idejére is emlékszik, és mai napig hálás ezért az Úrnak. A keresztyén hit és a szolgáló szeretet élete értelmét adja. Augusztus 1-jén volt 30 éve, hogy megkezdte szolgálatát Balatonalmádiban és Balatonfűzfőn.

– Ez az első szolgálati helyem, soha máshol nem szolgáltam, csak itt. Nagyon szeretem ezt a két gyülekezetet, családommal együtt ez a két város és az itt található két gyülekezet az otthonunk, lelki értelemben is. Sokfelé járhattunk már a világban, a lelkészi és egyházvezetői szolgálat okán is, ami csakis abban erősített meg bennünket, hogy számunkra a világ legszebb helyén vagyunk. A zsoltáros énekel erről, ami naponta eszembe jut: „Az én részem kies helyre esett.” A gyülekezet a nagycsaládunk, rengeteg szeretetet kaptunk tőlük, nem is tudjuk megszolgálni mindazt, amit adnak nekünk, de igyekszünk. Hálásak vagyunk a sok fiatal családért, megújuló épületeinkért, a fűzfői táborunkért, az almádi új gyülekezeti házért, az épülő református óvodáért, miközben templomaink, parókiáink is megújulhattak.

Gyülekezeteink a legnehezebb időkben, 1942-ben jöttek létre, és akkor a semmiből kellett elindulni. Szóval csodákat éltünk meg, mind a mai napig. Három évtized alatt szinte kicserélődött a gyülekezet, számos kedves arc van előttem, akikre az örök élet reménységében gondolunk, de azok gyermekei, unokái, dédunokái most gyülekezetünk tagjai, miközben a lelki gondozói szolgálat ennél is szélesebb léptékű – fogalmazott Steinbach József.

Nagy meglepetés volt számára, amikor feleségével együtt megemlékeztek a harmincéves szolgálatukról. Nem tagadja, hogy elérzékenyült.

Augusztus 20-án Balatonfűzfőért díjat vehetett át a Mámai templomromnál, meghatódott tőle. Úgy érzi, hogy ez a díj azt jelenti, hogy elismerik itteni jelenlétüket, szolgálatukat, fontosnak tartják, megbecsülik. Meggyőződése, hogy az egyház nem azért van, hogy elvárásokat fogalmazzon meg az amúgy is túlterhelt embereknek, és ezáltal újabb terheket rakjon rájuk. Ők azért vannak, hogy erőt, örömöt adjanak, biztatást és reménységet az élet küzdelmei között, valamint konkrét segítséget azoknak, akik hozzájuk fordulnak, miközben könyörögnek mindenkiért, azokért is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint ők.

Az egyház soha nem lehet tolakodó, ugyanakkor egy bizonytalan világban tapintatos, de határozott szeretettel kell hitvallást tennie Isten megváltó szeretetéről, az örök élet és a földi élet harmonikus egységéről.