Önfenntartás és természetközeli életmód – Példát mutatnak a nagyvázsonyi férfiak

A rendhagyó társulás célja az önfenntartás, a fenntartható gazdálkodás, a példaadás, az értékmentés, továbbá a közösségépítés, valamint nem utolsósorban az igazi falusi értékekre való figyelemfelhívás a járványhelyzet idején.

A kárpáti borzderes az egyik legősibb fajtának, a tőzegmarhának a leszármazottja. Ez volt az első szarvasmarhafajta, amelyet háziasított az ember, nagyjából háromezer évvel ezelőtt.

A keleti típusú borzderes egy teljesen különálló fajta, amit már genetikai vizsgálatokkal is bebizonyítottak. A fajta az Északkeleti-, illetve a Keleti-Kárpátokban maradt fenn a legszegényebb néprétegeknél, és onnan hozták vissza Magyarországra. A kárpáti borzderes a Kárpát-medence egyik legősibb szarvasmarhafajtája, amely mostanra azért szorult ki a mindennapokból, mert az iparszerű termelési rendszerekhez nem igazodik, hanem a legkisebb, családi-háztáji gazdaságok szarvasmarhafajtája. Őshonosságának elismerése folyamatban van.

A borzderesek Nagyvázsonyba hozatalának ötlete Fábry Szabolcs polgármestertől származik, aki egy véletlennek is köszönhetően augusztusban felkereste a Polyán Egyesület portáját a Zemplénben, ahol nagy hatást gyakorolt rá az őshonos fajta. Hallott a kihelyezési programról, és hazatérve azonnal megkereste a hozzá hasonlóan gondolkodókat, majd tartottak egy fórumot is, és megszületett az elhatározás a csordaközösség létrehozásáról, illetve arról, hogy csatlakoznak a kárpáti borz­deres szarvasmarhára irányuló fajtamegőrző programhoz.

– Az az elképzelés, hogy próbáljunk meg az önfenntartás irányába elmenni, még márciusban, a koronavírus-járvány első hullámának idején fogalmazódott meg bennem, habár korábban Zékány Zsolt alpolgármesterrel is beszélgettünk a közösségi jószágtartásról.

A járványhelyzet egyik üzenete az volt számomra, hogy itt az idő arra, hogy lépjünk a közösségek erősödésének érdekében, és elmozduljunk az önfenntartás irányába valamilyen módon. Sem a tudásom, sem a tapasztalatom nem volt meg ahhoz, hogy egyedül szarvasmarhákat tartsak, azonban, mivel találtam társakat, megalakulhatott ez a közösség – mesélte lapunknak az ötletgazda.

Miklós Rudolf, a Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Fajta Tenyésztők Egyesületének elnöke nagyon örült Fábry Szabolcs megkeresésének. A Polyán Egyesület háztáji programja már 2014 óta működik, és több megyén átívelve érkezett meg most Nagyvázsonyba.

– Azokat a közösségeket keressük, amelyek a háztájiban szívesen tartanák ezt a fajtát. Abban reménykedem, hogy ez a kicsit a feledés homályába merült szarvasmarha, illetve az, amit ennek a fajtának a tartása jelent, az az elkövetkező időszakban visszakerül a köztudatba, és áldozatos munkánk végül meghozza gyümölcsét. A borzderes tartásával az értelmiségi mutat példát a vidéki embernek abban, hogyan találjunk vissza arra az útra, amit a Jóisten kijelölt számunkra – fogalmazott a borzderes-kihelyezési program gazdája.

A Nagyvázsonyi Férfi Dalárda néhány tagja képezi az alapját a férfiösszefogásnak, amely jelenleg hét tagot számlál. A Fábry Szabolcs, Csurgó Béla, Karsai-Bíró András, László Botond, Reményfy László és Zékány Zsolt alkotta hatoshoz csatlakozott még Wagenhoffer Károly is, aki a vár melletti területét adja a borzderesek tartásához.

A férfiközösség tevékenységének lényege a kihalás széléről „visszahozott” kárpáti borzderes szarvasmarha közösségi tartása, a jószágokról való közös gondoskodás, az állatok nevelése, valamint a falu és térsége legelőinek kihasználása. A férfiak heti beosztásban, közösen munkálkodnak, miközben felügyelik, ellátják a borzdereseket, amelyekből igazi látványosság lehet a Kinizsi-vár szomszédságában.

– A csordaközösséggel gyakorlatilag mintát szeretnénk adni.

Az önfenntartás, a fenntarthatóság, a természethez való közel maradás, a hagyományos háztáji állattartás talán egy olyan követhető minta lesz itt, Nagyvázsonyban, amely jó példa arra, hogy nemcsak beszélni kell az önfenntartásról és posztokat megosztani a nyilvánossággal a világhálón a fenntarthatóságról, az egészséges élelmiszerekről, hanem össze lehet állni, és lehet cselekedni is ennek az ügynek az érdekében. A koronavírus-járvány okozta helyzetben különösen fontosnak tartjuk, hogy az összefogást hangsúlyozzuk, erősítsük – jegyezte meg Fábry Szabolcs.

Reményfy László, aki a Dalárda révén is kapcsolódik a csapathoz, úgy fogalmazott, hogy a városi lét után itt, a településen újra rátalál az ember a falusi életformára a csordaközösségben. László korábban tartott már kutyát, macskát és tyúkot is, ám, mint mondta, ilyen komoly lábasjószága még nem volt. Most a Szelíd névre hallgató borzderes került hozzá, amely nevéhez méltóan valóban jámbor állat. Az újdonsült gazda a tejtermékek nagy barátja, és lapunknak elárulta: ha fejés alá veszik a jószágot, akkor van olyan ismerőse, akivel feldolgozza majd a tejet.

Karsai-Bíró Andrást harminc­éves barátság fűzi Fábry Szabolcshoz, ő vetette fel neki a csordaközösséghez való csatlakozás lehetőségét.

– Az állattenyésztés mindig is érdekelt, így éppen kapóra jött az ötlet, és én is beszálltam. Ugyan nem leszek itt mindennap, de igyekszem majd sok időt itt tölteni. A nagy munkákba besegítek, és természetesen anyagilag is részt veszek ebben a kezdeményezésben, ugyanúgy, mint a többiek – mondta a Dél-Pesten felnőtt, manapság Gyálon élő fiatalember, aki egy különleges kalandnak tekinti a csordaközösséget.

– A kárpáti borzderes egy csodálatos állat. Jó részt venni egy olyan programban, amelynek során ezt a fajtát gyakorlatilag megpróbáljuk megőrizni és továbbadni az utánunk következő generációnak. Mindemellett pedig még számos egyéb izgalmas kihívás rejlik benne, mint például a joghurt- és a sajtkészítés lehetősége. Lesznek borjaik, amelyeket továbbnevelhetünk, ami újabb érdekes vállalkozás lesz – mutatott rá Karsai-Bíró András, akit elsősorban az állatok szeretete hozott a férfiközösségbe, ahol a most még rakoncátlan Kókusznak lesz a gazdája.

– Itt helyben, ahol élünk, itt kell tennünk valamit a környezetünkért. Abban bízom, hogy esetleg más falvakban is összeállnak férfiak legalább négyen-öten, ha hallanak erről a kezdeményezésről, és akkor akár magyar tarkával vagy éppen borzderessel, de elindulunk abba az irányba, hogy lesz komoly lábasjószágtartás a falvakban – fűzte hozzá Fábry Szabolcs.