Tejköd és havas Alpok: Lélegzetelállító fotók készültek a Csobáncról!

-Szilveszter napján reggel hét órakor már ott voltam a Tapolcai-medencében, a tanúhegyek között, a Csobánc lábánál, ahol sűrű köd fogadott. A mintegy 400 méteres hegy tetejére aztán egy turistaösvényen, kiadós mászással jutottam fel, avatott be a különleges élménybe Vanatka Martin. Majd így beszélt tovább, mászás közben egyszer csak elhagyta a ködréteg tetejét, aztán ragyogó napsütés, makulátlan kék ég fogadta a hegytetőn, ahonnan 360 fokos körpanoráma tárul elé a Balaton- felvidékre, illetve a tanúhegyekre. A látvány gyönyörű volt és lélegzetelállító, ahogy a hófehér ködtengerből szigetként kandikáltak ki a tanúhegyek, és mindez napfelkelte közben történt.

-Nincsenek rá szavak, milyen szép élőben! – jegyezte meg. Martin számára ez páratlan meglepetés volt és arra nem számított, hogy a sümegi vár mögött szabad szemmel meglátja az Ausztiában lévő havas Rax hegység jellegzetes fűrészfogas csúcsait és északi szomszédját, az ugyancsak havas Schneeberg hegyet, ami a 2007 méterével Alsó-Ausztria, illetve az Alpok keleti nyúlványának legmagasabb hegycsúcsa. A látvány a fiatalember számára hihetetlen és lenyűgöző élményt jelentett. Több mint négy éve várta, hogy megélhesse ezt a csodálatos pillanatot, amit természetesen le is fotózott. Úgy fogalmazott, a köd miatt ment aznap reggel a Csobáncra, hogy részese legyen a különleges látványnak, illetve megörökítse a ködtengerben úszó tanúhegyeket. Arra viszont nem számított, hogy ennyire tisztán látja majd a havas Alpokat. A felvételt egyszerű géppel készítette, kétszáz milliméteres objektívvel egy állványról, és nem drónnal. A gépet miden túrára, kirándulásra magával viszi, „hogy másnak is része lehessen a páratlan látványokban”. Martinnak ugyanis szenvedélye a túrázás és a fotózás. Felidézte, a mostanihoz hasonló látványban még nem volt része, pedig régóta túrázik. Az szintén emlékezetes marad számára, amikor még régebben szabad szemmel és tiszta időben meglátta a Csobáncról a Mecsek középhegységet.

Vanatka Martin szenvedélyesen szereti a Balaton-felvidéket. Dédnagymamája ugyanis tapolcai volt, az iskolai nyári szüneteket mindig nála töltötte, és a család sokat túrázott, kirándult a környéken, ő pedig már akkor megszerette a vidéket. Hogy mi vonzza ma is a balatoni térségbe, úgy fogalmazott, ilyenkor nosztalgiázik, előjönnek szép gyermekkori emlékei.

-Úgy érzem, hazaérek, amikor elutazom oda vagy kirándulok abban a térségben, érvelt passziója mellett. Martin arról is beszélt, hogy noha szívesen kirándul egy jó társasággal, de leginkább egyedül indul útnak, mert csak így tud figyelni a részletekre, a természet legapróbb rezdüléseire is. Ekkor érinti meg igazán a táj hangulata, érzésvilága, egyedül az ember sokkal több mindent észre tud venni a körülötte lévő világból. A fiatal legtöbbször a kapolcsi Művészetek Völgyén keresztül közelíti meg a Tapolcai-medencét. Felidézte, mindig nagy élményt jelent számára, amikor átmegy a völgyön, és belép a Tapolcai-medencébe, és ilyenkor egy teljesen más világba érkezik az ember: a kacskaringós völgy után hirtelen a vulkanikus tanúhegyek lenyűgöző világa fogadja. Martin szerint a Balaton és a Balaton-felvidék különleges, semmihez sem fogható harmóniában áll egymással, a tanúhegyeknek sem lenne akkora varázsa, ha nem lenne ott ez a tó. A Balaton szépségéről nem is beszélve, ami mindig más színben pompázik, egyszer haragos szürke, máskor türkiz zöld, égszínkék és csillogó, más és más arcát mutatja, de mindig lenyűgöző, különleges hangulatot ad az embernek és az ottani környéknek.

A kérdésre, hogy mit jelent számára a természet azt mondta, mindent! A teljes kikapcsolódást, a feltöltődést, mert az ember ilyenkor kiszakad a mesterséges világból, és sokkal természetesebb közegben érezheti magát. Őt teljesen felvillanyozza a mostanihoz hasonló kirándulás, ami hetekre, hónapokra különleges élménnyel ajándékozza meg. -A karácsony és a szilveszter? – kérdezett vissza. A csönd, a szűk családi kör, a beszélgetések, a csillogás nélküli meghittség ünnepe volt náluk. Ennyi.