Újszülöttjét nem láthatta az édesanyja, 25 évesen hunyt el a Covid miatt

Egy kislányuk, majd egy kisfiuk látott napvilágot. Ám a terhes édesanya elkapta a koronavírust és a szilveszter előtti napon a kórházban elhunyt. A szülés után altatásban, lélegeztető gépen tartották, így már nem láthatta Benettet, aki most csaknem másfél hónapos. Dóri nagyon hiányzik férjének, Zsoltnak és a másfél éves Zorkának is. Összefogott értük a falu, ahol építkezni kezdtek, hitelből. 

– Barátaink révén ismerkedtünk össze egy lakodalomban, amikor én még külföldön dolgoztam. Eleinte jórészt távkapcsolat volt a miénk. Az interneten keresztül sokat beszélgettünk, így alaposabban megismertük egymást, mintha gyakrabban randizhatunk. Hamar úgy éreztük, közös az utunk, együtt lehetünk boldogok. Idén májusban lett volna a harmadik házassági évfordulónk. Ezt már Dóri nem érhette meg – mondta el lapunknak Mihajlov Zsolt szomorúan, miközben a fényképet nézte, ami egybekelésükkor készült. Felesége zirci, ő Bébről származik. Bakonykoppányon kezdtek építkezésbe, amiatt hitelt vettek fel. 

– Én csonka családban nőttem fel, ezért azt szerettem volna, hogy az én gyermekeimnek ne így kelljen. Hosszútávú terveink voltak, de nem vágytunk sok mindenre. Egy fiút és egy kislányt szerettünk volna és úgy tűnt, minden jól alakul. Az esküvőnket követő évben megszületett Zorka. Aztán jött a Covid, a járvány. Tudom, most arra gondolnak, miért nem védekeztünk minden lehető módon. Én már a harmadik oltást is megkaptam. A családunkban mindenki hasonlóképp kérte a vakcinát. A feleségem szintén regisztrált, már időpontja volt oltásra, amikor kiderült: várandós. Tartott tőle, hogy a magzatának árt, de mindenképp be akarta adatni magának, amint túljut a szülésen. Nem így alakult – sorolta a férfi. Felidézte, hogy tavaly november végén neje beteg lett. Megfázásos tünetektől szenvedett, köhögött. Állapota miatt gyógyszert nem ajánlottak neki.

– December 3-án még elmentem dolgozni, de mivel Dóri éjjel nem tudott aludni, zihált, hazatelefonáltam. Anyósom azt mondta, rosszabbul van. Délelőtt hazasiettem és bevittem a kórházba, a sürgősségire. Akkor már fulladt, nyolc hónapos kismamaként. Végül bent tartották. Este kilencre derült ki, hogy kétoldali tüdőgyulladás a diagnózis. Amikor nőgyógyász is megvizsgálta, azonnali császármetszés mellett döntött. A feleségemet hétfőn elszállították a budapesti Semmelweis klinikára. December 6-án, este hét óra ötven perckor született meg Benett. Én egy közeli parkolóban, az autómban várakoztam és ajándéknak érezhettem volna, hogy a kisfiunkról elmondhatták: egészséges. Ám az édesanyja kisebb agyvérzést kapott, leálltak a szervei, a lépét eltávolították. Fokozatosan romlott az állapota. Végig altatásban, lélegeztetőgépen tartották. Az év utolsó előtti napján hunyt el. Már nem láthatta a kisbabáját – osztotta meg velünk bánatát a férfi. Minden egyes nap nehéz neki. Mindig csak az előtte állón igyekszik túl lenni és csak a két picire gondol.

– Mondják, hogy legyek erős, tartsak ki, de nem megy. Ezt nem lehet feldolgozni. Zorkának nagyon hiányzik az édesanyja. Minden hajnalban sír érte, olyankor egyedül vigasztalom. Feszült, ingerült, nehéz lefoglalni, pedig igyekszünk megoldani, hogy legyen társasága, a játékra alkalma – mondta el az édesapa, aki gyermekeivel átmenetileg húgáéknál lakik, akik egy négy éves és egy négy hónapos kicsit nevelnek. Így tudnak segíteni Zsoltéknak. Megélhetésük tartósan nem megoldott, mert nem tud munkába járni a férfi, aki a fémmegmunkálásban dolgozott egy környékbeli cégnél, míg felesége korábban egy autóipari vállalkozásnál. A lakásfelújítást ugyancsak félbe kellett hagynia a férjnek, pedig komfortos környezetet akart teremteni családjuknak. Azt gondolta, hitel nélkül túl lassan válthatta volna valóra ezt, így viszont most a kölcsön terhe szintén nyomasztja. Szokott előre tervezni, most nem tud. Szinte gondolkodni se. Leblokkolja a fájdalom. 

– Dóri szülői, gyereknevelési tapasztalata is hiányzik. Egyedül hogy pótolhatnám ezt? Arról szoktam álmodozni, bárhogy is, csak itt lenne velünk, nekünk – fogalmazott az édesapa, akiről a falujabeliek csak jót tudtak mondani. Szalai Tamás bakonykoppányi polgármester arról beszélt lapunknak, hogy Zsoltnak és feleségének is volt pár kedves szava mindenkihez. Igazán rendes, becsületes, családcentrikus házaspárként ismerték meg őket, örültek, hogy a településre költöztek. Azt is látták, hogy a családapa munka után otthon dolgozott késő estig házukon. Az önkormányzati képviselők és számos helybeli összefogott, hogy legalább anyagilag segíthessék a félárvákat, apukájukat.