A bajtársiasság és a helytállás hősei

A maroknyi megemlékező előtt nyitányként Gábris József szavalta el Zempléni Miklós A boldog szunnyadókhoz című versét, majd Vaszily Zsolt, a szervező Palotai Turul Társaság elnöke idézte fel a 80 évvel ezelőtt a Donnál történt tragikus eseményeket. 

– Miért tekintjük hősnek a Donnál harcoló magyar katonákat? Azt gondolhatjuk, hogy legtöbbjük nem tett semmi olyat, ami a világ szemében eget rengető, emberfeletti teljesítmény lenne. Mégis hősök ők mindannyian. A kötelességteljesítés, a bajtársiasság, a helytállás hősei. Az országnak, a hazának szüksége volt erejükre és kitartásukra. Ők tudták ezt, s ennek szellemében cselekedtek, s ez adott esetben a vérükbe, életükbe került. Nem készültek hősnek, szívesebben élték volna mindennapi életüket családjuk, barátaik körében, ám a parancs háborúba szólította őket – emelte ki Vaszily Zsolt, aki hozzátette, ugyan vitatható, hogy volt-e értelme jelenlétüknek a Szovjetunióban, ám katonai esküjük szerint helytállásuk, emberi nagyságuk független ezektől a körülményektől. 

– Nekünk, utódoknak úgy kell emlékeznünk, hogy közben megtanuljuk és szívünkbe zárjuk ezen fogalmakat. Ezek adjanak erőt, jelöljék ki számunkra az utat, mutassák meg nekünk, hogy mit kell tennünk. Sokan kétségbe vonják ezeket az elveket, s idejétmúltnak próbálják beállítani őket. Aki hallgat ezekre a csalfa szavakra, az a perc emberévé, a történelem játékszerévé válik.  Olyanná, akit nehéz becsülni – hangsúlyozta Vaszily Zsolt. 

A folytatásban Sztanke Zoltán, a Palotai Turul Társaság titkára olvasott fel az alkalomhoz illő, a doni tragédiáról íródott verseket, majd koszorúzással zárult a megemlékezés az inotai világháborús emlékműnél.