Ismeretlen ismerősöknél – Tapasztalatok Közép-Ázsiából

A Migráció Kutató Intézet munkatársai, Vargha Márk vezető elemző, Kovács Blanka és Gönczi Róbert junior kutatók augusztusban jártak Közép-Ázsia három köztársaságában. Nem turistaként, nem kíváncsi idegenként látogattak a korábbi Szovjetunió részét képező országokba, hanem szakemberként, akik a jelen tapasztalataiból jövőbeni folyamatokra tudnak következtetni. Ezeket a tapasztalatokat osztották meg kíváncsi veszprémiekkel a Malomkert étteremben.

Közép-Ázsia köztársaságairól, hétköznapi nevükön a „sztanokról” Magyarországon is egyre gyakrabban hallani. Az elmúlt években a Türk Államok Szervezete, az asztanai világkiállítás, az afganisztáni evakuáció, a karakalpak felkelés vagy éppen a kipcsakok kapcsán is olvashattunk róluk a hazai médiában. Ritkán találkozni azonban olyan kutatókkal, akik ha csak rövid ideig is, közelről láthatták, hogyan élnek ez emberek ezekben az egyre inkább felértékelődő és nagyhatalmak – Kína, Oroszország, Irán – szorításában élő országokban. Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán – a régióhoz tartozik még Türkmenisztán és Tádzsikisztán – jelenlegi határai még a sztálini időkben fixálódtak, az országok a Szovjetunió felbomlása után is kötődnek a hajdani konglomerációhoz, és nem csak az orosz nyelv miatt, amit mindenütt beszélnek, de például jellemző rájuk egy vándorlás; a férfiak Oroszországba járnak dolgozni, s a hazaküldött pénzből tartják el a jellemzően sokgyermekes családot. A határokon belül más – más viszonyokat tapasztalni. A ritkán lakott Kazahsztán a régió vezető hatalma a legmagasabb GDP-vel (11.300 dollár/fő), és a legtöbb csapadékkal (620 mm/év), európai szemmel nehezen értelmezhető demokráciával. (Türkmenisztán a régió Észak-Koreája autokratikus berendezkedéssel. Türkmenisztán a mai napig nagyon elszigetelt totalitárius rendszer.)  Üzbegisztán fővárosa, Taskent kétszer négy-hat sávos útjaival, épülő felhőkarcolóival, ápolt parkjaival elfeledteti, hogy sivatagi országban járunk. Ők a mának élnek, vízpazarlásukkal a holnapi hiányt hozzák még közelebb. Kirgizisztán a szovjet időkhöz hasonlítva mára vallásilag szabadabb országgá vált, erős katonai jelenléttel, itt a legmagasabb (60 százalék) a GDP hazautalt pénzből álló aránya.  

A térség országai leginkább a terrorfenyegetettségtől félnek, óvatosak az orosz-ukrán háborúról való állásfoglalással, és tiltják, sőt büntetik, ha valaki enged a katonai vállalatok háborús toborzásának.  Persze kérdés, mi lesz akkor, ha megszűnik az orosz munkavállalás lehetősége. Akkor újabb migrációs tömegek indulhatnak Európa felé, dolgozni kívánó közép-ázsiai férfiak, akik ugyan könnyebben illeszkednének be, mint például az Észak-Afrikából érkezők, ám az öreg kontinensnek újabb, nehezen megoldható problémát jelentenének.