Szájára vette a falu?

Semmi baj nincs önnel és a szokásaival, de a valódi beilleszkedéshez és befogadáshoz minden közösségben idő kell. Nagyon gyakran és könnyen ítélkezünk másokkal kapcsolatban, a következményekkel, az okozott lelki sérülésekkel nem törődünk. Elsősorban kisebb településeken jellemző, hogy a nőket a külsejük, megjelenésük, ruházatuk alapján ítélik meg, és ezekből a külsőségekből vonnak le bántó következtetéseket, időnként túl gyorsan. Igaza van Ulrich Beck német szociológusnak: ,,egy helyen élni nem jelenti, hogy együtt is élünk.” Bevallom, tetszik nekem, hogy piros nadrágot hord, és kibontja a haját, mert önbizalomra, önazonos viselkedésre utal, de megértem, ha kezdetben szokatlannak, idegennek tűnik a faluban. Bizony megszólalhat időnként a „falu szája”, de biztos vagyok abban, hogy, mint minden csoda, három napig tart, és az ön életmódja is megszokottá, egyre inkább elfogadottá válik. A beilleszkedés is kettőn áll, akár a vásár. Napozzon hát a kertjében bátran, érezze jól magát új környezetében, de tegyen kezdeményező lépéseket a szomszédok, az új ismerősök felé. Kedves, barátságos lényével biztosan elnyeri a falubeliek szimpátiáját, megismeri az ott élőket. Nemcsak egy helyen élnek majd, de együtt is. Tudni fogja, hol kél el a segítség, kitől várhat támogatást. Legyen türelmes!

Pap Katalin gyógypedagógus, családterapeuta