Búcsú Strenner Józseftől

Kedves Jóska! Csak pár hete, hogy találkoztunk. Te, mint a veszprémi fák, bokrok legavatottabb ismerője, segítettél kiválasztani, melyek azok a legszebb, illetve különleges példányok, amelyekre akkor gondoljunk, ha városunkról mint arborétumvárosról beszélünk. Mert neked köszönhetően ezt is elmondhatjuk Veszprémről. 

Gyermekkorunk óta ismertük egymást; a Temetőhegyen laktunk, ugyanoda jártunk iskolába. Hosszú időre szem elől tévesztettelek. Akkor találkoztunk újra, amikor, visszatérve Veszprémbe, immár a Napló újságírójaként mentem a városi kertészetbe, hogy elkísérjelek egy virágkötő versenyre. Ott is kiderült, mennyire igaz a mondás: a szép érdek nélkül szép. Mindegy volt, mennyi szakmai múlt állt a versenyző mögött, ha szerette a munkáját, amihez tehetséget is kapott a Teremtőtől, a végeredmény mindenkit meggyőzött. 

Te is versenyző voltál. Veszprémért versenyeztél tehetséggel, szeretettel, a legszebb eszközökkel, amiket csak el lehet képzelni – virágokat, bokrokat, fákat álmodtál kedves városod parkjaiba, tereire, lakótelepeire. Ha pedig rövid volt a keret, megtoldottad egy jó ötlettel; kiváló nemzetközi kapcsolataid révén jöttek a mintaszállítmányok. Ipari előéletem során láttam, mások személyes előnyt kovácsoltak az ilyen kapcsolatokból, Veled ez nem fordult elő, neked Veszprém volt a fontos. Azt, hogy ma ilyen különlegesen gazdag növényvilág vesz körül bennünket, neked köszönhetjük, mint ahogyan azt is, hogy munkásságod utolsó nagy dobásaként megszületett a Veszprémi fák és bokrok című kötet a szintén nagy növénybarát Géczi János szerkesztő és a kiváló fotós, Gáspár Gábor együttműködésével. Ilyen kötettel sem dicsekedhet más város, nem véletlenül tódultak a bemutatókra a veszprémiek. 

Már akkor is nagyon beteg voltál, ahogyan a legutóbbi beszélgetésünkkor is, mégis úgy búcsúztál, csak hívjalak, ha elakadunk. És maradt ez a pár sornyi lehetőség… Nálad szerényebb embert nemigen ismertem, nem is csodálkoztam a híren; kívánságod szerint szűk családi körben temettek el. Mi, többiek, akik nagyon szerettünk, tiszteltünk, nem tudtunk tőled elbúcsúzni. Itt hagytad kedves fáidat, róluk fogsz mindig eszünkbe jutni.