Búcsú Takács István tűzoltóparancsnoktól

Szülői házuk a falu közepén, a plébánia szomszédságában állt. Így már gyermekkorban „értesült” minden fontos közéleti történésről, jóról, rosszról a nagyközség centrumában. Közéleti emberként élt mindig. Vonzotta az elesetteken, a nehéz helyzetbe kerülteken való segítés, a jobbítás vágya, ezért állt a tűzoltóság soraiba már a hatvanas években úttörőként. Nem volt keserű ember soha, inkább vidám és jó kedélyű, noha sok mindent látott, tapasztalt a bevetéseken. Sokévi szolgálat után – Orbán László tűzoltószázados parancsnokságát követően – 1981-ben, 35 évesen lett a Devecseri Önkéntes Tűzoltóság új parancsnoka. 19 éven át, 2002-ig látta el ezt a felelősségteljes feladatot. Még akkor, amikor a telefonos értesítés után riadóláncszerűen szaladni kellett, hol gyalog, hol biciklivel a többi tűzoltótárs után, hogy elindulhassanak a baj színhelyére. Számtalan akcióban vett részt a kicsit több mint hat évtized alatt, amit a tűzoltóság kötelekében eltöltött. S mit jelent egy akció? Hol háztüzet, lakástüzet, kazaltüzet, gazdasági épületek leégését, gabonatábla felgyulladását, erdőtüzet, emberek, állatok, más értékek kimentését, elemi károk utáni mentést, árvizeknél, közlekedési baleseteknél segítségnyújtást stb. Még más megyékbe is mentek segíteni együttesen, ha a helyzet úgy kívánta. Otthon a felesége és kisfia izgult érte, míg haza nem ért. Most e sorokkal is megköszönjük a sok-sok áldozatot, amit tűzoltóként tett az emberekért a ritka, kitartó szolgálatával. Fénykép szinte nem maradt róla, ugyanis elvitte azokat is a vörösiszap áradata.

1987-ben ő is úttörő-tűzoltócsapatot verbuvált az iskolában, mint ahogy őt is beszervezték a hatvanas évek legelején. Fia, ifj. Takács István (sz: 1976) is akkor csatlakozott hivatalosan a helyi önkéntes tűzoltósághoz, ahol a mai napig – édesapja példáját követve – több mint 30 éve ő is tevékenykedik. Az apa – akinek felettesei nem feledték a 60 éves hűséges szolgálatot – tavaly megkapta a „Veszprém Megye Tűzvédelemért Arany Fokozat” kitüntetést. Jól esett neki nagyon!

Id. Takács Istvánnak kegyes elmúlást adott a sors! Halála előtti napon még egy kellemes szüreten találkozott rokonaival, este a kedves kutyájával játszogatott, pótolni az egész napos távollétet. Felesége elmondása alapján álmában, két nagy sóhajjal, örökre távozott. Hogy mit álmodhatott? Valószínű, élete legnehezebb, hatalmas, leküzdhetetlen lángokkal égő tűzesetében vett részt…  

Temetése római katolikus szertartás szerint zajlott le a nyarat idéző kellemes napsütésben. Sírja mellett felsorakoztak Devecser Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének tagjai egyenruhában.  A sziréna hangjai mellett, tisztelegve vettek búcsút a néhai parancsnoktól. Nyugodjék békével!

M. Mester Katalin, Devecser