Adventkor felkészülünk egy találkozásra

Az ünnepi várakozásról Stadler László Dezső a település, valamint a nemesvitai és lesencetomaji egyházközségek plébánosa elmélkedett a misén. 

– Adventkor, mint bűnbánati időszakban a templomi oltárokat nem díszítjük virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát visel.  A fenyőágakból font koszorú zöld színével a reményt és a bizalmat árasztja felénk, amire elhelyezzük a négy gyertyát, ami az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila, a bűnbánat színe. Egyet kivéve, ami rózsaszín, ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján túl van okunk az örvendezésre is, mert az úrjövet már közel van.

A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.  Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap, mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk valaki, aki meg akarja újítani életünket?

Várakozás van mindenki szívében és a világ is sóhajtozik egy kis nyugalom, megbékélés és lecsendesedés után. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, az együttlétet, az ajándékozó szeretetet. A karácsony, mint Úr Jézus születésnapja megünneplésének ideje, mindenképpen feltételezi az elmélyült, szeretetteljes légkört, ami valami jóleső érzéssel  és belső örömmel kell, hogy eltöltse lényünket. A keresztény közösségek és valójában minden ember tapasztalata, hogy a karácsonyi ünnepekre készülni kell. Az adventi időszak a várakozás megszentelése. Teret ad annak az érzésnek, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, amit ajándékba kaptunk az Istentől. Vágyakoztunk arra, ami biztosan eljött és jelen van mindannyiunk életében. Advent négy hetében a megváltó érkezését várjuk életünkben úgy, hogy közben elménket, érzéseinket, szokásainkat megrostálva, leginkább szívünket készítjük fel az Úr eljövetelére és befogadására. Ilyenkor, ha lehet, nagytakarítást végzünk, rendbe tesszük emberi kapcsolatainkat is. Várjuk Jézust az idei adventi időszakban is felkészült lélekkel, mert a lelkünk tesz minket többek között emberré. A lélek nélkül csak test vagyunk, amely elkopik és elporlad. Várakozásunkban imádkozzunk teljes reménységgel és bizonyossággal az ő szeretetében, és higgyünk eljövetelében. Csak a valódi szeretetben megélt és újjászületett, Isten nyújtotta meglepetésért lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk Isten országába. Így nyer  valódi értelmet advent, mint a várakozás megszentelése, és a Karácsony, mint a szeretet ünnepe emberi életünkben – mondta az atya.