Vannak pillanatok, amikor nincs mit és nem szabad mérlegelni

Sebestyén József rektor beszédében arra hívta fel a figyelmet, a főiskolának nagy öröm, hogy évek óta helyszínt adhat a jeles eseménynek. Elmondta, a Veszprémi Érseki Főiskolán 1995 óta folyik szociálissegítő-képzés. Az elesettek felkarolásának, az irgalmasság gyakorlásának szakmai és szellemi alapjait az intézmény a XX. század utolsó évtizedeiben fektette le. 

– Viszont a XXI. században többet szeretnénk ennél, tudatosan keressük azt a közeget, amelyben a karitatív szemléletet, életérzést és filozófiát, szeretetfilozófiát nemcsak tantárgyak és egyetemi kurzusok keretében tudjuk művelni, megtanulni vagy gyakorolni, hanem ahol testközelből is meghallhatjuk az elesettek kérését, és megérezhetjük a nélkülözés hitet próbáló terheit – fogalmazott.

Hangsúlyozta, a főiskola a felkarolás, az irgalom és a feltétel nélküli szeretet művészetét szeretné megtanulni, és a tanulási folyamat végén ezt a tudást, ezt a bölcsességet, a szeretetnek ezt a fajta gyakorlását szeretnék beépíteni a tanterveikbe. 

Ghiczy László igazgató ugyanakkor hozzátette, fontosnak tartja az év végéhez közeledve, hogy számot adjanak elmúlt évi tevékenységükről, és megköszönjék az év során nyújtott támogatást, amellyel a nehéz helyzetben lévő családokat segíthették. – A támogatásokon kívül nagy szerepük van a segítség célba érésénél a plébániákon működő önkéntes csoportoknak is, hiszen nélkülük nem tudnánk ilyen hatékonyan elérni rászoruló embertársainkat – mutatott rá. 

Kiderült, a támogatásoknak köszönhetően 28 millió 100 ezer forint értékben tudtak segíteni a rászoruló családokon, ami 3029 családot jelent.

Szijártó László lelki igazgató elárulta, szeptember elsejétől változás lépett életbe a karitász életében: a szervezet szakmai és lelki oldalát hivatalosan is kettéválasztották azért, hogy mindkettő megfelelő kézben legyen, és azért is, hogy valóban hatékonyan tudják segíteni azokat, akik hozzájuk fordulnak. Megvallotta: a karitász lelki oldala a pandémia alatt egy picit meggyengült az elmaradt találkozások miatt, ám igyekeznek pótolni az elmaradt órákat. 

– Idén az önkéntesek új erőre kaptak, ebben az időszakban újult erővel, újult energiával tudják segíteni azokat, akik hozzánk fordulnak – mondta.

Udvardy György érsek ünnepváró gondolataiban kifejtette: egy évértékelő pillanat arra is lehetőséget ad, hogy tevékenységünk, cselekedetünk motivációit is újból és újból megtapasztaljuk.

– Jézus Krisztus születésére készülünk, karácsony ünnepére, ugyanakkor a karácsony mindig felhívja a figyelmet arra is, Jézus eljön másodszor is – mondta. – Ezt megígérte, és az Úr nem késik, eljön. És tudjuk Máté evangéliumának a végről, hogy a második eljövetel egy örömteli találkozás, de egyben egy ítélet is. Ebben az ítéletben nem ő ítélkezik, hanem mi magunk szembesülünk azzal, akik vagyunk. 

Szót ejtett arról is, hogy a háború és a háborúhoz kapcsolódó szegénység, a menekültek, a családok szétszakítottsága, a hontalanság kérdése új kihívások elé állította a karitászt is. Megköszönte, hogy a háború kitörését követően az elsők között voltak jelen a karitászcsoport önkéntesei a határnál, majd később az adománygyűjtésnél. 

– Vannak pillanatok, amikor nincs mit és nem szabad mérlegelni, hanem a mi lehetőségünkre van bízva a segítség – mondta. 

A rendezvény végén adományokleveleket adtak át, és családokat adományoztak meg.