Fogadjuk el, hogy változik a világ!

Kedves Kati! Aggódva figyeljük a fiamékkal, hogy mit művel a felnőtt unokám. Jó szakmája van, nincs hat éve, hogy végzett, de már a harmadik munkahelyéről is elpályázik. Mi az urammal attól a vállalattól mentünk nyugdíjba, ahol elkezdtünk dolgozni, a fiamék sem vándormadarak. Mi lesz így a gyerekkel? Aki ennyire szeret ugrálni, mindig kezdő marad, a legelső lesz, ha jön egy létszámleépítés. Mivel győzzük meg, hogy legyen kitartóbb?

Pap Józsefné

Kedves olvasónk meggyőzésre ne vállalkozzon. Unokájuk más úton jár, ahogy Steve Jobs feltaláló írja: „Az egyetlen módja, hogy igazán elégedett légy, ha szereted, amit csinálsz. Ha ezt még nem találtad meg, akkor keress tovább!” Önök hűségesek voltak munkahelyükhöz, erre joggal lehetnek büszkék, de azt is megtapasztalhatták, hogy attól, hogy valaki hosszú éveket eltölt egy cégnél, még nem biztos, hogy elkötelezett is. Minden munkahelyen lehetnek munkatársak, akik, bár nem találnak valódi kihívást a munkájukban, a megszokás, vagy a fizetés mégis a cégnél tartja őket. A mai fiatalok számára elkülönül a munkahelyhez való hűség az elköteleződéstől. Vannak felmérések, amelyek szerint legalább ötödük utasított vissza jól fizető munkát, mert nem volt összhangban a saját értékrendjükkel. Nem véletlen, hogy a fiatalabb generáció tagjai tudatosan törekednek egynél több szakmai végzettség, diploma megszerzésére. Az elköteleződés unokája számára is fontos lehet, feltehetően pozitívan viszonyul a munkához (nem a munkahelyhez), de látja, hogy sokféle tapasztalatra, rugalmasságra van szükség a boldoguláshoz. Felnőttként tudja, mit kell tennie: gyakorlatot szerez, tapasztalatot gyűjt, ezért ne aggódjanak érte. A Forbes magazin szerint a „vándormadár” a jövő embere, aki háromévenként vált, hogy tíz és múlva is legyen munkája.

Pap Katalin
gyógypedagógus, családterapeuta