A víz világnapja – körforgás a természetben, körforgás a hálózatban (képgaléria)

A diákok és felkészítő tanáraik számára rendezett esemény Radács Attila, a cég vezérigazgató-helyettese, műszaki igazgatója köszöntőjével kezdődött, majd a résztvevők megismerkedtek a múzeummal, a nagy gépházzal és a trafóházzal.

A vezérigazgató-helyettes elmondta, évről évre azt tapasztalják, nagy az érdeklődés, egyre többen jelentkeznek a pályázatra, egyre többen foglalkoznak az ivóvíz témájával. – Úgy gondolom, hiszem és vallom, egy víziközmű-szolgáltatónak nem csupán a vízellátásban, szennyvízelvezetésben nyújtott alapszolgáltatás a feladata, hanem részben a tudatformálás, a lakosságnak a vízhez, a vízi környezethez való viszonyát pozitívan befolyásolni. Ennek legjobb alanyai a jövőnket képviselő diákok, és az ő pedagógusaik, akik a vízzel való foglalkozásra ösztönözték diákjaikat.

Radács Attila elmondta, hatvankét iskolából több mint ezer pályamű érkezett a felhívásra, döntő többségük rajz. A beérkezett munkákat hozzáértő zsűri bírálta el, így kilencvenöt diákot részesítettek könyvjutalomban. – Megható, hogy ilyen sokakat megérintett a téma, a víz, mely a mi szakmánk.

A rendezvényen három helyszínen mutatták be a víziközmű-múzeumot. A pályázatot négy fő kategóriában hirdették meg, rajz-kategóriában korcsoportonként első, második és harmadik helyezéseket és különdíjakat adtak át általános iskolásoknak. A középiskolásoktól tanulmányokat vártak, itt is több, megosztott díjat osztottak ki a vármegye minden pontjáról érkezett tanulóknak. Fotókat is vártak, szintén középiskolásoktól, ebben a kategóriában idén Tapolca fiataljai remekeltek. Az egyéb ötletes pályamunkákat is díjazták, szintén több, megosztott díj került gazdájához.

A bemutatón Blazsek István, a szolgáltató munkatársa ismertette a ma múzeumként szolgáló, eredetileg gépháznak épült, százhúsz éves objektumot, ahonnan egykor a vizet szivattyúzták a városba. – Ezen a mélyen fekvő ponton több forrásból össze lehetett gyűjteni a még tiszta vizet, hiszen a Séd-patakot a város belsőbb részein már akkor több manufaktúra szennyezte. Ezért épült a mai Kittenberger utcában a régi gépház, mely akkor még alig beépített terület volt – mondta el.

Szó esett a szennyvízelvezetésről, a szakemberek kíváncsiak voltak, mennyire ismerik a gyerekek ezt a munkát, s kiderült, tudják, először a szennyvíztisztítóba kerül a csatornákban elvezetett víz. Majd elmondták, a vízmű ma is kutakat használ, melyek mélyek, ezért szivattyúkkal hozzák fel a tiszta vizet, ami a hálózatba kerül. A gépház múzeumában régi, több mint száz éves eszközöket mutattak be, s elmondták, nem ez a vízmű volt a város első ilyen létesítménye, mert azt már Tumler Henrik molnármester megtervezte az 1770-es években, hogy biztosítsa a várban lévő püspökség vízellátását. A tervet elkészítette, de korai halála miatt a befejezés a fiára, Tumler Henrik mérnökre várt, az általa készített szerkezet több mint százötven éven át szolgált.

Lapunk kíváncsi volt a gyerekek vízfogyasztási szokásaira. A díjátadón jelen lévő Anna Gyulafirátótról érkezett édesanyjával, s a kislány elmondta, kizárólag csapvizet fogyaszt, mert tiszta és a városrészben különösen finom a víz. Fiútestvére is jellemzően csapvizet iszik, bár szívesen fogyaszt üdítőket, főleg gyümölcslevet is. Édesanyjuk hozzátette, odahaza rendszeresen beszélgetnek a folyadékfogyasztás fontosságáról, s arról, hogy miért érdemes preferálni a jó minőségű vizet.