Múltidéző

2024.03.03. 15:40

Feltáró-helyreállító munkák, aktív pihenés, romantika az Essegvárnál (képgaléria)

Bánd határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén találjuk az Essegvár romjait. Már csak az egyik őrtorony nyújtózik a magasba csonka tornyával, a másik saját romjain búslakodik. Az egykor hatalmas vár többi részét a századok pusztították el. A kíváncsi látogató útját északról és nyugatról ijesztően meredek sziklafal állja, de keletről könnyen megközelíthető a műemlék.

Benkő Péter

Jó néhány évtizede lehetett igazán romantikus a környék, a hangulatot a mélységben folydogáló Séd mentén akkor még egyhangúan zakatoló vízimalmok növelték.

Fotó: Fülöp Ildikó/Napló

A szabálytalan alaprajzú, belső tornyos, mintegy hatvanszor hetven méter nagyságú vár első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületek a XIII. században épülhettek, feltehetően egy századdal később építették át azokat kőépületekre, legelőbb az északi oldalon álló kápolnát. A XV. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti és a nyugati falnál a lakóépületek és más helyiségek. Talán ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna. Az állandóan pusztuló várból ma a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó falmaradványok láthatók, míg az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt rejtőznek.

A község nevét XII. századi birtokosáról, az Atyusz nemzetségbeli földesúrról kapja, de a vár területét és a hozzá tartozó egyéb birtokokat, mivel számukra messze esnek, tulajdonosaik még 1233 előtt eladják. Ezeket a Komárom megyéből idekerült Igmánd nembeli András veszi meg 540 márka ezüstért. A birtok 1309-ig maradt a család kezén, ekkor valamennyi dunántúli birtokukkal együtt rokonukra, Lőrinte veszprémi ispánra és fiaira hagyják. Sokáig Lőrinte utódai, a várról elnevezett Segvári (majd Essegvári) család lakja a várat, amely 1334-ben vámszedési jogot kap, jövedelemhez jutva ezzel, emiatt nem kevés ellenük indított perrel, miután sokszor vámolják jogtalanul a káptalani jobbágyokat, szabadosokat. Később aztán a várat erőszakkal, perekkel szerezik meg többen, a külső-belső viharok, illetve a zsoldos és török csapatok támadásai pedig olyannyira megviselik, hogy 1641-ben már romos állapotáról írnak.

S végül a közelmúlt. A műemléki megóvó munkákat 2003 őszén kezdik a délkeleti torony bejárata körüli statikai alátámasztó falazással, a fal héjazatának visszapótlásával. Egy évvel később folytatják a falazat pótlását, ami a falkorona csorbás romjelleget megtartó kialakításával ér véget. A 2005-ös év előzetes régészeti feltárással folytatódik, tisztázva a torony külső falainak alapjait, kapcsolódásait. A torony külső oldalainak héjazatát, a déli sarkokat kipótolják, a falkorona elnyeri jelenlegi magasságát és formáját. Újabb egy év múlva a toronybelsőt, a lőréseket konzerválják.

Régészek tárják fel a déli és keleti falat, a déli falszakaszt részlegesen konzerválják, ez és a keleti torony feltárása, felmérése látványos eredményeket hoz. Nagy számban találnak cserép- és csonttöredéket, üvegtöredéket, fémtárgyat.

2008 nyarán a veszprémi Táncsics Mihály Szakközépiskola diákjaival közösen a déli falszakasz tisztításakor kisebb felmérést készítenek, a déli és keleti falszakasz, valamint a keleti torony megkapja az állagmegóvás szerinti „végleges” magasságot. A következő tavaszon a keleti tornyot biztonságossá teszik horganyzott rács felhelyezésével, nyáron a nyugati oldalon, a falak vonalán húzódó bozótot szorítják vissza, majd 2011-ben a délkeleti torony lépcsőjének, belső terének kialakítását végzik. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum az önkormányzattal közösen 2013-ban pályázik feltárásra, próbaásatásra. A 12 munkanap alatt Feld István, Hegyi Dóra és Nagy Szabolcs régész vezetésével hat munkás, tizenkét gyerek és fél tucat felnőtt segítő közreműködésével sikerül a kutatóárkokat és harmincegy ládányi anyagot feltárni. Minden évben bozótirtási, tisztítási munkák folynak a rendezettebb, tisztább környezet, a műemlék védelme érdekében. Fontos a helyi közösség által 1933-ban emelt stációk meglévő elemeinek helyreállítása is.

A bándi Essegvár kapcsán napjainkban régésztáborokat szerveznek, illetve megemlítjük azt a 2022-es ásatást, mely során a helyi üveggyártás újabb bizonyítékai kerültek elő. Ez valódi szenzáció, hiszen három, 1251 és 1276 között vert pénzérme igazolja, hogy az üveggyártás a XIII. században, esetleg még korábbra kezdődött.

Aki másfajta szenzációra, pihenésre, panorámára vágyik a történelmi falak árnyékában, bátran javasoljuk, látogassa meg az Essegvárat. Igazi romantikus környék!

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában