Viruló Holtszezon

A II. országos krimifesztivál helyszínén egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A helyiség zsúfolva volt, az asztalok foglaltak, a házigazdák pótszékekről gondoskodtak. Időben érkeztem meghívottként, és a négyes asztalnál hamarosan három, koktélt szürcsölő ifjú hölgy lett a társam. Imádják a krimit. 

A fesztivál sikere vitathatatlan. A szervezők, Kálai Sándor egyetemi docens, Cserháti Éva krimiíró, műfordító és Patkó Ágnes krimiszerző nagyszerű munkát végzett. Figyelmem persze elkalandozott közben. Úgy rémlik, hogy az 1990-es évek elején egy fővárosi kiadó szerkesztőnője kísérletet tett arra, hogy létrehozza a krimiírók szakosztályát. Nekem az idő tájt jelent meg A gyilkos késve érkezik című füzetem, így az ügy állásáról értesítéseket kaptam. A szerveződésből nem lett semmi. Nem egy tiszteletre méltó írótól hallottam akkoriban, hogy a krimi nem színvonal. Később az elmarasztaló ítéletek cáfolatával számos írónál találkoztam. Márai Sándor ezt írta: „Az őszinte krimi, a becsületes ponyva soha nem volt ártalmára az Irodalomnak: az olvasó tudta, mit olvas.” Babits Mihály 1917-ben így fogalmazott: „a ma kritikusának szájában a legnagyobb gáncs az, hogy egy regény ’a detektívregényhez hasonlít’… Régi dolog, hogy az unalmas író olcsó hatásnak vesz mindent, ami érdekes.” Somerset Maugham ezt jegyezte fel: „a detektívregényeket a maguk sajátos érdemei miatt olvassák, függetlenül a gyakran nagyon is szembeötlő hibáiktól.” Két éve Dézsi Ibolya remek fordításában jelent meg Martin Edwards Így éltek ők, a krimi klasszikusai című vaskos kötete. A műfajban kételkedőknek olvasásra, böngészésre ajánlom.

A mostani veszprémi fesztiválon, ha nem is teljes létszámban, de összegyűltek kis hazánk publikáló krimiírói. A közös ebédlőasztalnál többek között ott ült Réti László, Szlavicsek Judit, Baráth Katalin, Csabai László, Zajácz D. Zoltán, Szántó Dániel és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár. S eljöttek a pályakezdők is, akik a közelmúltban vettek rajtot. „A krimi irodalmi értékét a huszadik század folyamán következetesen alábecsülték. A kritikai elismerésért folytatott harcban sikerült ugyan teret nyerni, de addig nem lehet győzelmet hirdetni, amíg bárki is összevonja a szemöldökét.” Ezt Edwards írta az említett kötetében. A krimifesztivál, ha nem is a győzelmet, de az előkelő helyezést tűzte ki célul. Jó úton halad efelé.