Lendület, erő, lelkesedés: Pünkösdi beszélgetés Isó Dorottya evangélikus lelkésszel

Pünkösd ünnepének igazi tartalmát, mondanivalójának gazdagságát a világ talán már nem ismeri. Nincs megfogható mozzanata a történetnek, mint amilyen például karácsonykor a jászolban fekvő kisgyermek. Pünkösd valóban az egyház ünnepe. Isó Dorottya evangélikus lelkészt arról kérdeztük, mi történt az első pünkösdkor. 

– Jézus tanítványai, akiket mennybemenetelekor itt hagyott, várják a Szentlelket. Úgy képzelem, ki se mozdulnak abból a házból, ahol a napjaikat töltik. Lehet bennük aggodalom, félelem, hogy esetleg őket is elfogják és keresztre feszítik, ahogyan Jézust. Nem tudják, meddig kell várni. A bizonytalan várakozás instabil lelkiállapotot idéz elő bennük. Pünkösd reggelén minden megváltozik. Amit látnak vagy hallanak – szél süvít végig a termen, megjelennek a lángnyelvek –, csak jelzik, hogy itt valami történik. A történés valójában a szívükben zajlik. Ez a bizonytalanság, tétovaság, aggodalom, félelem, bezárkózás egyszeriben elmúlik. Megmagyarázhatatlan lendület, erő, lelkesedés vesz rajtuk erőt, ezt a szót szeretem legjobban, a lelkesedést. Mert a Szentlélek lelkesít. A Szentlélek az, aki a szívüket eltöltötte, és aki ezt a változást előidézte bennük. A Szentlélek megfoghatatlan. De nemcsak az Isten lelke, hanem a mi emberi lelkünk is az – mondta az evangélikus lelkész. A lélek nem látható, nem meghatározható, mégis érezzük, hogy van. Ugyanígy van az Istennek lelke. A tanítványok szívébe költözik, a Szentlélek megszólítja őket, hogy menjenek és hirdessék, amit láttak, hallottak. Azért kísérték végig az Úr Jézust a hároméves küldetése során, hogy mindent lássanak, amit tesz, mindent halljanak, amit mond, szemtanúi legyenek annak, hogy ártatlanul szenved a kereszten.

– Jézus értünk, minden emberért szenvedett. Harmadnapra legyőzte a halált, ami az ember számára legyőzhetetlen. A tanítványoknak kell hirdetni, hogy minél több ember hallja a jó hírt. Mert ki az, akit ne aggasztana a halál, az, hogy közeledik a halála? Vagy ki az, akinek ne okozna fájdalmat, amikor a szerettét elveszíti? Nekünk ez a legsúlyosabb tragédiánk. A tanítványoknak azt a jó hírt kell hirdetniük az embereknek, hogy nemcsak a földi élet van, hanem örök élet. Ezt Isten Fia, az Úr Jézus teremtette meg számunkra azzal, hogy meghalt a kereszten, minden bűnért, rossz cselekedetért, gondolatért, indulatért szenvedett helyettünk – tette hozzá a lelkész.

Pünkösd napján a tanítványok lelkesen beszéltek a környezetükben levő embereknek. Gátlás nélkül megszólították őket és mondták az örömhírt, mert nem tudták azt magukba fojtani. Voltak, akik azt mondták rájuk, hogy részegek. A Szentlélek „részegítette” meg, lelkesítette őket. Péter hirdette nekik Jézust, az emberek meghallották az igét, a Szentlélek hatására aznap 3000 ember kérte, hadd legyen Jézus tanítványa. 

Az első óta az egyház a pünkösdi időben él, az üdvösség történetének harmadik szakaszában. Az első szakasz lezárult Jézus születésével, amikor Isten ígéreteivel építette fel a Megváltó eljövetelét. Ez az Ószövetség kora. A megváltás időszaka Jézus születése és mennybemenetele között történt, amikor emberként a Földön járt, meghalt értünk a kereszten. A harmadik időszak azóta is tart, egészen addig, amíg ez a világ létezik, mondta Isó Dorottya. A Szentlélek azóta is működik. Mindenhol, ahol megszólal Isten igéje, valamilyen formában Jézusról beszélnek, Jézust hirdetik – akár a templomi istentiszteleteken, miséken, akár hittanórákon, akár két ember beszélgetésében, amikor az egyik Jézus szavaival biztatja a másikat. Rádiós, televíziós alkalmakon, esküvőn, temetésen is hangzik Isten igéje, a Szentlélek munkába lép, közel viszi, átélhetővé teszi annak az igének a mondanivalóját. Örömöt ébreszt az ember szívében. 

Ma úgy tűnik, mintha nem volna elég hatékony a Szentlélek. A veszprémi evangélikus lelkész úgy fogalmazott: nehogy azt higgyük, hogy a Szentlélek bármely alkalmat is kihagy. 

– Kívülről nem látjuk, az emberek szívében hogyan szólal meg a Szentlélek, nem tudjuk, mi a terve a Szentléleknek azzal az emberrel. Élő, lobogó hitet teremt-e benne, vagy elültet egy kis magocskát. Istennek megvan a terve, hogy az a mag miként csírázik ki, lesz belőle élő hitű ember. Akiben a Szentlélek munkálkodik, az az ember cselekedetein is meglátszik. Sőt, az az ember is érzi. Mert békesség tölti el a szívét. El tud jutni arra a lelki békességre, amely valamilyen nehéz élethelyzet közepette is megmarad benne. Ez egy harc, amivel megküzd az ember, hiszen a nehézségek megviselik őt, de a Szentlélek elvezeti a lelki békességre. Derű sugárzik belőle, életének nehézségei közepette is. A Szentlelket nem láthatjuk, de a hatását, gyümölcseit – szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – igen. Bárcsak minden ember átélné a Szentléleknek ezt a lelkesítő hatását, erejét és megérezné azokat a gyümölcsöket, amiket a Szentlélek teremt! Aki ezt átéli, az elégedett, boldog lesz, Isten iránti bizalommal éli az életét – fogalmazott Isó Dorottya. 

Pünkösd az egyház születésnapja. Az első pünkösdkor, amikor a Szentlélek eltöltötte a tanítványokat és 3000 ember megkeresztelkedett, nem csak a tanítványi sereg nőtt meg, hanem megszületett az egyház, Jézus Krisztus népe, amely egyre növekedett. Európában, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában különböző gyülekezetek jöttek létre, az egyház kis közösségei. 

– A Szentlélek a hitre jutott embereket közösségbe gyűjti – mondta Isó Dorottya. – Az ember önmagában nem tud hívő lenni, ez önámítás. A magam módján való hit nem elegendő az örök életre. Az örök életre az a hit elegendő, amely Krisztus létében, megváltásában és feltámadásában hisz. Ezt Isten Szentlelke ajándékozza nekünk. Akiket ezzel a hittel megajándékoztak, azokat hívja egy közösségbe, az egyházba. Ott rendszeresen hallgatjuk Isten igéjét, a Szentlélek táplálja a hitünket. A testvéri közösségben egymásra figyelünk, egymást segítjük, senkit nem hagyunk magára. Az egyház sok részre, felekezetekre szakadozott. Mindegyikben ott van Krisztus egyháza, szól Isten igéje, a Szentlélek ébreszti a hitet. Az Úristen a szétszakadozott egyházból sokszínű egyházat hozott létre. Ezek a közösségek mindenkit szívesen befogadnak, akik egyedül érzik magukat, és szeretnének közelebb kerülni Istenhez –fűzte hozzá a lelkész.