2019.05.14. 17:30
A magára hagyott humorista letaglózó léleksztriptíze
„Anyám a legjobbat akarta nekem, aztán mégis megszült” – kesereg keserédesen halott édesanyja emléke felett a lelki számadást végző komikus az S. K. Társulat legújabb monodrámájában.
Szabó Szilárd feszültséggel teli alakítása a lélek légüres terébe zárja a közönséget
Fotó: Laskovics Márió
Az S. K. Társulat az Egy ló besétál a bárba című, az idei Komlói Amatőr Színházi Találkozóra (KASZT) beválogatott, léleksztriptízként aposztrofált monodrámájának ősbemutatóján tapsolhatott a pápai közönség múlt pénteken a Nyolc, vagyis nekünk nyolc nevű szórakozóhely kocsmaszínházában. Dovalé Grünsteint, a földi világtól búcsúzni készülő, s ezért előadásában egyfajta lelki számadást végző izraeli stand up humoristát Szabó Szilárd alakította a színdarabban, amit fia, Szabó Dávid írt és rendezett David Grossman regénye alapján.
Szabó Szilárd kifejező arc-, hang- és kézjátéka, valamint Szabó Dávid fénytechnikai megoldásai odatapasztották a néző tekintetét a humorista haláltudattal viaskodó, és e tusában magára hagyatottan vonagló – hol a múlt fájdalmaiba révedező, hol a közönség felé trágár vicceket vagy a világ visszásságait kifigurázó megjegyzéseket köpködő – hagymázas lelkére.
A megrázó, letaglózó darabban a férfi őrlődik a színpadon a közönség iránti kötelezettsége és az önmaga iránti tartozása közt, így a klasszikus stand-up fellépésnek induló előadás fokozatosan hajlik el kéretlen önreflexióba, és a közönség akarva-akaratlanul vájkálhat Dovalé Grünstein beteg, a gyász, a magány, a bűntudat, a félelem, a lemondás uralta emlékeiben, elméjében.
Míg a regényben sokan nem bírják ezt az öncélú kitárulkozást, és fokozatosan kiürül a terem, addig a kocsmaszínházban egyáltalán nem kellett ettől tartani, hiszen mindenki feszült figyelemmel csüngött a Szabó Szilárd alakította karakter számvetésén. Vákuumba zárta be a publikumot a színész karizmája, ahol csupán kuncogni mert az ember a legnevetségesebb poénokon is, mert szinte harapni lehetett a rezignált feszültséget a légüres térben. A pápai ősbemutatón olyan volt, mintha a tizenhárom éves, anyja temetésére utazó Dovalé sírás-visszafojtásának ellenpólusaként a publikum a nevetést nem tudta volna szabadjára engedni.
Szabó Szilárd a darabot követően úgy nyilatkozott, fia ötlete volt az egyszemélyes megvalósítás, ami izgalmas kihívást jelentett számára. Újdonság volt a saját kezű dramaturgia. Habár humoros hangulatban indul a darab, a karakter lelki kivetülése átragad a közönségre. Igazából siker, ha a néző kényelmetlenül érzi magát közben.
A szerep kapcsán elmondta, jó megszemélyesíteni a filozofikus alkatú komikust, mert viszi magával a szöveg. Azért sodródik a textúrával, mert nem a figurához hasonló körülmények között élt, és nem akarta a saját tapasztalatait belevinni a darabba. Az S. K. Társulat produkciója május 31-én lesz látható a KASZT hivatalos programjában.